Oldal 178 [178]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN társulat szuverén világértelmezését fejezi ki, amelyben a felhasznált irodalmi alkotás legfeljebb ihletforrásként említhető"."" A költemény ismétlődő gondolatritmusai — a hazatérés lehetetlensége, a művészlét kettőssége — az előadás közben visszatérnek, és mindig más aspektussal bővülnek. A fiú által felidézett falusi jelenetben például az anya (Törőcsik Mari) fiatalkori énje is megjelenik a szerelmet, a termékenységet, az ifjúságot szimbolizálva. Sin Edina meglátása szerint az előadásból hiányzik a diszkurzív elbeszélés, csak a fiú történetének vázlata követhető benne nyomon.?? Mivel a verset színpadra állító alkotásban nincsenek drámai dialógusok, a szereplők párbeszéde sokszor hangsúlytalanná válik, az előadásban nincsenek hangsúlyos karakterek és nincs hagyományos értelemben vett konfliktus. A megkezdett események sokszor epizódszerűen folytatódnak, nem hoznak izgalommal teli fordulópontot, csak mélyítik az adott téma átgondolásának lehetőségeit. Nemcsak a cselekményvezetés, de annak indok- és érvrendszere is hiányos, a rendezés egyetlen nagy , története" a fiú eltávolodása a szülői háztól, amelyet sok kisebb jelenet gazdagít. Az előadás elsődleges feszültségét a fiú belső vívódása, lelkének és tudatának kivetülései hordozzäk. Becsy liraisäg es dramaisäg összefonódása kapcsán megfogalmazott tézise e rendezésre is alkalmazható: , A nézőben létrejövő feszültség nem az az izgalom, hogy ki kit győz le a harcban, lévén, hogy harc nem is lehetséges.”*” A hiányos történetmesélés okán a foszlánydramaturgia a különféle élethelyzetekre utaló metaforák alkalmazására ad lehetőséget. A színpad bal oldalán elhelyezett falusi házat jelző asztal és szék az anya otthonának puritánságát illusztrálja: az üres asztal és az azon elhelyezett tej a fiú gyermekkori ártatlanságát idézi. A fiát hazaváró édesanya szinte végig jelen van az előadás színpadán, folyamatosan hívogatja távol levő gyermekét: , Édes fiát az anyja hívta, messziről kiáltott, édes fiát az anyja hívta, messziről kiáltott, a ház elé ment, onnan kiáltott, nehéz kontyát lebontotta, szőtt abból sűrű rengő fátyolt, bokáig-érő drága leplet..." A fiú a színpad közepére halmozott könyvkupacból születik meg, lábain könyvből készült paták bizonytalanítják el mozgását, amelyeket az anya egy késsel próbál meg levágni. A születés után a meztelen fiú papírokkal fedi el testét, miközben az őt körbeölelő szarvaskórus rituális táncot jár. A Juhász-költeményben sokszor elhangzó , tiszta forrást" egy vízzel teli kád szimbolizálja, amelybe pillantva a fiú felismeri önmagát, majd később ugyanebben a fürdőkádban él szerelmi életet. 521 Kondorosi: A pusztuláson túli derű. 522 Sin: Vázlat a Vidnyánszky Attila-féle költői színházról, 97. 523 Bécsy Tamás: A líraiság és a mai dráma, Jelenkor, 14. évf., 1971/12, 1116. 524 Idézet Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú című verséből. s 176 "
