Oldal 177 [177]
OCR
VIDNYÄNSZKY ATTILA Es VISKY ANDRÁS SZÍNHÁZI VILÁGÁNAK JELLEMZŐI egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. Az asszony bíborba és skarlátba öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében undoksággal és tisztátalan kéjjel telt aranyserleg.” (Jel 17, 3-4). A bűnös nagyváros hangulatának fokozäsakor a fiüt meg is kinozzäk, utalva arra, hogy ärtatlansäga mär nem szerezhetö vissza. A szereplők életének nagy fordulatai a szinpadteret is felforgatjäk, sokszor töredezette válik, majd különböző jelekkel és tárgyakkal telítődik. A szarvassá változott fit színpadtere az előadás kezdetén egymásra halmozott könyvekkel van tele, később megjelennek a színházat csináló fiú művészi tevékenységét jelző plakátok és a nagyváros zajos, koszos, felesleges holmikkal teli életterei. Míg a kolozsvári szerző és dramaturg sajátos színházelméleti rendszerének legfőbb vonásai az általa írt tanulmányokban és kötetekben kirajzolódik, a beregszászi rendező színházról alkotott elképzeléseire elsősorban színre vitt előadásaiból lehet következtetni. A rendező a foszlánydramaturgia kifejezést alkalmazza saját színdarabjaira: ,nem zárt drámai konstrukciókat használok, vagy ha ilyennel dolgozom, akkor szétcincálom a szöveget. Nem érdekelnek az okokozati viszonyok, mert az ember sem így működik, sokkal inkább az egész érdekel, amilyen a világ is, amiben minden segyszerrex van."" Ennek az autista dramaturgiával közös vonása a lineáris történetmesélés és a pszichologizáló attitűd felszámolása, a színpadképek montázsszerű váltakozása, az erőteljes zeneiség, a hangsúlyos tér- és időhasználat, a metaforahasználat és a transzcendens utalások gyakori alkalmazása. Mindezek a jellemzők kimutathatók a Juhász Ferenc 1950-es években írt költeményét színpadra állító A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című előadásban. A rendezésben a szarvaslét metaforája önreflexív módon a beregszászi társulat művészlétéről is szól, a szarvassá változott fiú (Trill Zsolt) eltávolodva szülőházától egészen új élet megvalósítására törekszik, még halott édesapja emléke sem tudja őt hazacsalogatni: „edesanyam ne emlegesd az en apämat, hüsäböl kiviragzott / kiviragzott a banat” — hangzik el többször is az elöadäsban.°” A foszlánydramaturgia sajátja, hogy mellőzi a hagyományos értelemben megírt drámaszöveget, az egy-egy témakört feldolgozó előadásokban az adott téma különböző megközelítései kerülnek színre. A szarvassá változott fiú az anya-gyermek viszonyt, a művészlét kettősségét, az otthontól való eltávolodást és az oda visszatérni nem tudás kérdésköreit dolgozza fel. Kondorosi Zoltán recenziójában a dramatikus szövegként használt vers kapcsán megjegyzi, hogy az ,alapvetően mégiscsak lírai jellegű színpadi kompozíció a beregszászi 519 Kornya (szerk.): A költői színház, 17. 520 Idézet Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú című verséből. * 175 +
