Oldal 175 [175]
OCR
VIDNYÄNSZKY ATTILA Es VISKY ANDRÁS SZÍNHÁZI VILÁGÁNAK JELLEMZŐI belső szabadságba, amely az abszurditás határán is túl van. (Kirkegaard az abszurditást nem stílusjegyként alkalmazza, hanem a hit állapotának jellemzőjeként.5") A Vagy-vagy állításai szerint az etikai stádium a személyiség kibontakoztatasa a jó és rossz közötti választás, valamint a lét végességének és korlátainak fényében. Az etikai állapotba való átlépés olyan választással jár, amelyben az egyén önmagát választja, és tudatára ébred annak, aki önmaga. , Nem lesz mássá, mint korábban, de önmaga lesz; a tudat bezárul és ő önmaga." Máshol: ,,...és az az én, amelyet választok, az abszolút én vagy az én énem a maga abszolút érvényessége szerint.""? Visky szereplői felismerik a börtönlétben is megtalálható, belső szabadságot, és meggyőződésükké válik, hogy az ember nem fosztható meg belső szabadságától. Angyal és Bátyus rádöbbennek, hogy szabadságuk - a szűk térben — például abban is megnyilvánulhat, hogy hány lépést tesznek meg a cellában. A szökésben a tizennyolc éve raboskodó Vitéz már túl van az önfelismerésen, amikor Angyal és Bátyus mellé érkezik a cellába. A rá háruló feladat — ami Kirkegaard szerint az etikai stadium velejardja — az, hogy segitse fogvatartott társait az el6remozdulasban, egy masik letällapot, a vallasi stadium elérésében. A hit stádiumának előzménye a végtelen rezignáció, a befelé fordulás, amikor a fogvatartottak belátják, hogy körülöttük minden bukásra van ítélve, és mindaz, amit a külvilágban nem tudnak megvalósítani, azt bensőleg kell végrehajtaniuk."" Angyal és Bátyus számára ez a felismerés a Vitéz által elmondott (haszid hagyományokon alapuló) történetek alapján születik meg. Az előadás záróképében megfogják Vitéz kezét, és erősen koncentrálnak arra, hogy sötétség borítsa be a cellát, és ebben a sötétben megszökhessenek. Húsvétkor történő sikeres távozásuk - a színpadot érő megvilágítás során már nincsenek a cellában — nem a várbörtönből való elmenekülést, hanem a transzcendens dimenzióba való átlépést, átszökést, Krisztus halál utáni feltámadását egyaránt jelöli. Vidnyánszky színháza megfelel a Visky által meghatározott theatrum theologicum jellemzőinek, annak ellenére, hogy Visky nem említette Vidnyánszky rendezéseit a Mire való a színház? című kötetében." A beregszászi rendező szavaival: , elfelejtődik, hogy minden ember gigantikus és hősies küzdelmet folytat életében, és hogy ezek a történetek gyönyörűségesek a maguk 51 Kirkegaard írja Ábrahámról: , felismeri a lehetetlent és hisz az abszurdban”. Kirkegaard: Félelem és reszketés, 77. Kirkegaard: Vagy-vagy, 560. 513 Uo., 596-597. 54 Kirkegaard: Félelem és reszketés, 76. Tudomásom szerint kötetének második kiadásában megemlíti a Mesés férfiak szárnyakkal című 51 DS = 515 előadást a poétikus színház és a theatrum theologicum egyik példájaként. * 173 +
