Oldal 175 [175]
VIDNYÄNSZKY ATTILA Es VISKY ANDRÁS SZÍNHÁZI VILÁGÁNAK JELLEMZŐI
belső szabadságba, amely az abszurditás határán is túl van. (Kirkegaard az ab¬
szurditást nem stílusjegyként alkalmazza, hanem a hit állapotának jellemzője¬
ként.5")
A Vagy-vagy állításai szerint az etikai stádium a személyiség kibontakoztata¬
sa a jó és rossz közötti választás, valamint a lét végességének és korlátainak fé¬
nyében. Az etikai állapotba való átlépés olyan választással jár, amelyben az egyén
önmagát választja, és tudatára ébred annak, aki önmaga. , Nem lesz mássá, mint
korábban, de önmaga lesz; a tudat bezárul és ő önmaga." Máshol: ,,...és az az
én, amelyet választok, az abszolút én vagy az én énem a maga abszolút érvényes¬
sége szerint.""? Visky szereplői felismerik a börtönlétben is megtalálható, belső
szabadságot, és meggyőződésükké válik, hogy az ember nem fosztható meg
belső szabadságától. Angyal és Bátyus rádöbbennek, hogy szabadságuk - a szűk
térben — például abban is megnyilvánulhat, hogy hány lépést tesznek meg a
cellában. A szökésben a tizennyolc éve raboskodó Vitéz már túl van az önfelis¬
merésen, amikor Angyal és Bátyus mellé érkezik a cellába. A rá háruló feladat
— ami Kirkegaard szerint az etikai stadium velejardja — az, hogy segitse fogva¬
tartott társait az el6remozdulasban, egy masik letällapot, a vallasi stadium el¬
érésében. A hit stádiumának előzménye a végtelen rezignáció, a befelé fordulás,
amikor a fogvatartottak belátják, hogy körülöttük minden bukásra van ítélve, és
mindaz, amit a külvilágban nem tudnak megvalósítani, azt bensőleg kell végre¬
hajtaniuk."" Angyal és Bátyus számára ez a felismerés a Vitéz által elmondott
(haszid hagyományokon alapuló) történetek alapján születik meg. Az előadás
záróképében megfogják Vitéz kezét, és erősen koncentrálnak arra, hogy sötétség
borítsa be a cellát, és ebben a sötétben megszökhessenek. Húsvétkor történő
sikeres távozásuk - a színpadot érő megvilágítás során már nincsenek a cellában
— nem a várbörtönből való elmenekülést, hanem a transzcendens dimenzióba
való átlépést, átszökést, Krisztus halál utáni feltámadását egyaránt jelöli.
Vidnyánszky színháza megfelel a Visky által meghatározott theatrum
theologicum jellemzőinek, annak ellenére, hogy Visky nem említette Vidnyánszky
rendezéseit a Mire való a színház? című kötetében." A beregszászi rendező
szavaival: , elfelejtődik, hogy minden ember gigantikus és hősies küzdelmet
folytat életében, és hogy ezek a történetek gyönyörűségesek a maguk
51
Kirkegaard írja Ábrahámról: , felismeri a lehetetlent és hisz az abszurdban”. Kirkegaard: Félelem
és reszketés, 77.
Kirkegaard: Vagy-vagy, 560.
513 Uo., 596-597.
54 Kirkegaard: Félelem és reszketés, 76.
Tudomásom szerint kötetének második kiadásában megemlíti a Mesés férfiak szárnyakkal című
51
DS
=
515
előadást a poétikus színház és a theatrum theologicum egyik példájaként.
* 173 +