Oldal 168 [168]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN született előadások azért hordozzák magukon a Visky által megálmodott színházi világ jellemzőit, mert a szerző instrukcióival a mai napig bevonódik az alkotói folyamatokba. A VISKY-DRÁMÁK SZÖVEGE A színpadra állított Visky-drámák szövege a szituációk megteremtését segíti, erősen megszerkesztett drámai kôlteményei, verses drämaszôvegei kôvetkezménye, hogy a színre vitt előadásokban a szereplők megszólalása legtöbbször lírai szólamokra hasonlít. Írott szövegei átmenetet képeznek líra és dráma között, sokszor szabadverseket helyez színpadi térbe. Visky dramatikus szövegei nem tekinthetők hagyományos értelemben vett párbeszédeknek, inkább önvallomások, a szereplők beszélgetései kizárólag a fogság okozta élethelyzet előzményeire és körülményeire összpontosítanak. A szereplők elsődleges megszólítottja e sok esetben nem a másik szereplő, hanem Isten vagy egy már halott, közeli hozzátartozó. A drámák szövege ezek következtében még akkor is monológként hat, amikor dialogikus formában vannak megírva, a párbeszédek legtöbbször a hosszú és reflektív, veszteségből induló imaszituációk részei. Kovács A szökésben uralkodó veszteségérzést a nyelv szintjén is kimutatja, és a jelentések újraalkotásának lehetőségére is felhívja a figyelmet: , A kötött szókapcsolatok elemekre bontása, továbbá a szavak jelentése iránt tanúsított bizalmatlanság az értelem ismételt megalkotását, a hozzárendelést is képviselheti."96 A színpadi előadások ritmusát és szcenikáját a visszatérő, ismétlésen alapuló gondolatritmusok határozzák meg, a fogságállapot témáihoz a szereplők mindig visszatérnek, vagy ki sem lépnek belőlük, inkább kiegészítik vagy továbbgondolják őket. Ezek az ismétlődések határozzák meg a rendezések motívumrendszerét, és teremtik meg az előadások szcenikájának meghatározó elemeit. Angol nyelvű monográfiájának szerkesztője, Jozefina Komporaly szerint az író egyedülálló drámaírói nyelvezete a költészetben és a mozgás- és képcentrikus romániai színházi gyakorlatban gyökerezik." Visky drámáiban nincs hagyományos értelemben vett cselekmény, konfliktus vagy vita. Mivel az ábrázolt alakok egy kitágított idő mozdulatlanságába dermednek, egyetlen és leghangsúlyosabb cselekvésük élethelyzetük elfogadása és önmaguk felajánlása az őket meghaladó transzcendens dimenziónak. Az egy téma köré csoportosuló szövegvariánsok 186 Kovács: A közösség a kortárs erdélyi dramaban, 169. 187 This is a most innovative voice in the otherwise fairly traditional landscape of Hungarian drama, and his unique dramatic language is rooted, on the one hand, in his poetic imagination and, on the other, in his in-depth familiarity with the movement and image-centric Romanian theatre tradition.” Komporaly (ed.): Andras Visky’s Barrack Dramaturgy, 6. * 166 +
