Oldal 167 [167]
OCR
VIDNYÄNSZKY ATTILA Es VISKY ANDRÁS SZÍNHÁZI VILÁGÁNAK JELLEMZŐI csak mi ketten maradtunk a forradalom után."?? Patkó Éva rendezésében a színpad tere valóságos cella, szűk, néhány szalmazsákkal ellátott vékony palló, amelyet néha Mária (Berekméri Katus), a (bíró)nő és a Foglár (Erdei Gábor) jár körül. Minden mäs Visky-mü ennel az alaphelyzetnel elvontabb bezärtsägszituäciöt teremt. A szökesben egy forradalmat neveznek meg fogsäghelyzetük okakent, amely minden más, testi, lelki, történelmi, természetbeli forradalom metaforája is lehet. ,BÁTYUS: Ez melyik forradalom idején volt? / ANGYAL: Én csak egy forradalomról tudok. /BÄTYUS: Na és melyikről? /ANGYAL: Arról, amit vérbefojtottak. Tudod..." A szereplők száma jelöli, hogy mikor követhettek el valamilyen börtönt érdemlő cselekedetet, a mohácsi csata, a Petőfi-féle szabadságharc, az 56-os forradalom vagy a világháború idején. Visky dramaturgiája — Beckett műveihez hasonlóan - a várakozásra épül. A szereplők monológjaikban Isten szemére vetik, hogy teljesen abszurd, emberi erőből megoldhatatlan és paradox szituációba helyezte őket, hiszen folytatniuk kell az életet még akkor is, amikor a folytatás számukra lehetetlennek és értelmetlennek tűnik. A szereplők nem tesznek mást, mint ki akarják kényszeríteni egy emberfeletti dimenzió beavatkozását, és a becketti figurákhoz hasonlóan kívülről jövő segítséget remélnek. Ahogy Vladimir és Estragon végtelenített és ismétlődő cselekvései olyan jelentésnélküliséget hordoznak, amelyek jelentésüket csak Godot érkezése után nyerhetik el, Visky szereplői is egy őket meghaladó valóságtól várják a fogsághelyzet végét. , És ha megjön?" — kérdezi Estragon Beckett alkotásában, mire Vladimir így válaszol: , Akkor megmenekültünk." A szökésben konkrét utalások történnek Beckettre, Angyal és Bátyus szerzői instrukció szerint bohóckarakterek,"? akik lassan múló várakozásuk közben sakkoznak. Patkó rendezésében a szereplők mozgáskultúrája, a Pozzo és Lucky viszonyát idéző kötélen vezetettség, valamint a cipővel való játék utal Beckettre. A kolozsvári író folytatja a becketti dramaturgiát abban az értelemben, hogy műveiben a megváltás lehetősége mindig más formában, de megérkezik: a kívülről érkező szabadításesemény -— A szökés esetében a Vitéz által elmondott haszid történet hatására megélt csoda — oldja fel a kilátástalannak tűnő élethelyzeteket, és a fogvatartottak választ kapnak Isten nem- vagy távollétére irányuló kérdéseikre. A becketti várakozásdramaturgia a különféle rendezők előadásaiban megvalósul: a kilátástalan, az öngyilkosság határát súroló élethelyzetekben Godot végül megérkezik. Meglátásom szerint a különböző rendezők munkája során 182 Visky: A szökés, 16. 483 TJo., 25. 184 Samuel Beckett: Drámák, ford. Bart István, Budapest, Európa, 1970, 100. 185 , Angyal és Bátyus alapjában véve bohóc-karakterek, a színészi játékra mégsem a távolságtartó, maszkszerű modor jellemző, hiszen halálra ítélt bohócok ők." Visky: A szökés, 10. s 165 "
