Seite 165 [165]
VIDNYÄNSZKY ATTILA Es VISKY ANDRÁS SZÍNHÁZI VILÁGÁNAK JELLEMZŐI
végtelennek tűnő idő barakkjában. Jacgues Derrida A halál adománya című
írásában írja, hogy az ember fél attól, hogy a trauma megismétlődve súlyosabbá
válhat, tart attól, ami egyszer már rettegést keltett benne, és , mint előre nem
látható, mint megjósolhatatlan kelt félelmet, amely úgy közeledik, hogy megkö¬
zelíthetetlen marad.""? Menyhért Anna írja a traumáról, hogy ez az életesemény
az elszenvedőjét kiemeli az időből és a nyelvből, hiszen fő jellemzője, hogy nem
elmondható. Úgy látja, hogy a trauma a retorika által meghatározott tapasztalat,
és kifejti, hogy a trauma akkor válik elmondhatóvá, ha kialakul az ehhez szük¬
séges irodalmi nyelv. Ez a nyelv Menyhért szerint , színre viszi a törést, azt, hogy
a trauma előtti nyelv alkalmatlan a trauma elmondására, s ugyanakkor azt is
megmutatja, hogy a szakadásnak az új nyelvben látszania kell, mert múlt és jelen
csak így kerülhet benne újra kapcsolatba."" Visky drámáinak nyelvezete visz¬
szatérő mondatokra és gondolatritmusokra, kényszeres ismétlésekre, másrészt
töredezett beszédfoszlányokra épül, kifejezve ezzel a sérülést elszenvedett em¬
beri szubjektum fragmentáltságát. A dadogás formabontó, majd formaépítő
erejét átgondoló Visky-tanulmány a Végre beszél"" címet kapta, vagyis azt a címet,
amelyet Pilinszky adott volna születendő kötetének. Pilinszky címadásában Visky
szerint a becketti világlátás is megjelenik, amely szerint a nyugati kultúra ösz¬
szeomlása miatt Isten okolható, , aki megszólíthatatlanná vált, következésképpen
nemcsak a szent és a profán között majd" két évezredik érzékelhető határ tűnt
el, hanem a megszólalás is lehetetlenné vált."" A töredezett nyelvhasználat és
a folyamatosan jelenlevő beszédkényszer Visky alkotásainak visszatérő motívu¬
ma, és az általa meghatározott autista dramaturgia egyik meghatározó eleme.
Mivel a dadogás megtöri a nyelv struktúráját és szétzilál minden letisztult fo¬
galmazásmódot, arra kényszeríti az értelmezőt, hogy újraépítse a nyelvet, és
minden dolgot ismét megnevezzen. Az autista dramaturgia jellemzője a termi¬
nus megalkotója szerint a sztereotip viselkedés, ,a kultúra sokféle kudarcaiba
való bezártság, a gondolkodás és viselkedés szervetlen, egymásból nem követ¬
kező egybekapcsolödäsai, a nyelv mint szövegfragmentumok alkotta textüra vagy
mozaikkep, csillapithatatlan beszedtorlödäs.”””” A Caravaggio terminal cse¬
lekményében a főhős beszédkényszerben szenved, apja halálát az állandó be¬
szédkényszer segítségével, terjengős és véget nem érő emléktöredékek feleleve¬
nítésével dolgozza fel. A festő a feldolgozhatatlan és körkörösen visszatérő
halálélmény rabságában él, ez adja viselkedésének végletekbe hajló kettőségét és
173 Derrida: A halál adománya, 144.
74 Menyhért: Elmondani az elmondhatatlant, 6.
Visky: Mire való a színház?, 45—51.
476 Uo., 49.
47 Uo., 80.
475
* 163 +