Seite 163 [163]
OCR
VIDNYÁNSZKY ATTILA ÉS VISKY ANDRÁS SZÍNHÁZI VILÁGÁNAK JELLEMZŐI A szarvassá változott fiú, A szökés me A Pilinszky János által képviselt költői és liturgikus színházeszmény a határon túlról érkező alkotók tevékenységében mutatkozik meg erőteljesen. A Tolnaialkotásokban visszatérő flamingómetafora — amelyet Urbán András színpadtérbe is ábrázolt A kisinyovi rózsa című Tolnai-mű rendezésekor — a kisebbségi lét leképezésére utal abból a szempontból, hogy a Kárpát-medencében ritka madárfaj csak akkor képes továbbadni az életet, ha tükröket helyeznek elé, mert ilyenkor többed magával érzi magát. Az öntükröződés, a kisebbség értékeinek felmutatása és erősítése Vidnyánszkynál és Viskynél is állandó célkitűzés, ahogy a Nyugaton elismertté vált Nagy József Jel Színházában is az. Az etnikum népi hagyományai sokszor jelennek meg az előbbi rendezéseiben, míg az utóbbi inkább a kisebbségben levő közösség keretek közé szorított létezését jeleníti meg a színpadon. Mivel mindkét alkotó sajátos színházi formanyelvet teremt, az alábbiakban részletezem a költői vagy poétikus színház dramaturgiáját, tér- és időhasználatát, cselekményvezetését, szcenikáját, valamint az általuk használt jelenlétfogalmat írom körül. A BARAKK-, AZ AUTISTA ÉS A BECKETTI DRAMATURGIA „Fogolynak lenni: ez lett a föhivatäsunk...”*® - irja Visky Visszaszületes cimü drámájában. A Névtelen Férfi azért mond nemet a gyermek születésére és az élet továbbadásának lehetőségére, mert a lágerben átélt fogsághelyzetből mentálisan nem tud kitörni. A fogság mint fizikai vagy mentális állapot különféle változatokban jelenik meg a kolozsvári író műveiben: alkotásai központi kérdésköre a szabadság és a szabadulást hozó Isten hiánya. A meddőség mint megváltásra váró léthelyzet a Visky-drámák olvasatában az Isten nélküli állapot, a profán körülmények által létrehozott börtönsziíituáció metaforája. Drámáinak 169 Visky: Ki innen, 71. * 161 +
