Page 158 [158]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN ő, aki nem átlagos, mert képes előremozdítani a történelmet, vagy épp ugyanolyan, mint az emberek jelentős része, akik nyomtalanul léteznek, majd tűnnek el a világban. Raszkolnyikov önmagát helyezi középpontba, a lelkében levő űrt önmaga felemelésével próbálja betölteni, ezért gondolja, hogy az általa elkövetendő gyilkosság lehet csupán csak egy egyszerű kísérlet. Úgy véli, hogyha nem omlik össze a tett elkövetése után, akkor valóban méltó arra, hogy ne közönséges emberként gondolkozzon önmagáról. A világ darabokra esésének következményeként a szubjektum széthullása is bekövetkezik, hiszen épp az őt meghatározó középpont az, ami elveszett belőle. Vidnyánszky alkotásának sajátja, hogy öszszesűríti és vegyíti Dosztojevszkij regényének a bűnt megelőző és azt követő allomásait, Raszkolnyikov monológja nem a főszereplő szavaival, hanem a színpadtérbe vetített víziókon keresztül jelenik meg. A , színpadon kezdettől egyfajta dialogikus közeget teremt, mindjárt a külső történetbe rántja be a nézőt, mellőzve azt a monológ-állapotot, melyben a tettet megelőzően Raszkolnyikov vívódásai zajlanak, de amelynek a jelenlétét mindvégig érzékeljük a regényben." Vidnyánszky rendezésében Raszkolnyikov , kísérletét" az őt körülvevő szenvedésekkel és kínlódásokkal teli emberi életek is erősítik. Paradox módon együtt érez Szonjával, Marmeladovval (Szergej Parsin), majd a feleségével (Viktorija Vorobjova), és nem fogadja el Dunya (Vaszilisza Alekszejeva) érte hozott házasságkötési áldozatát. Az a döntés, hogy valóban elköveti a gyilkosságot, akkor születik meg benne, amikor a húga, azért, hogy ő egyetemi évei alatt boldogulhasson, hajlandó lenne feleségül menni ahhoz a férfihoz, akit nem szeret. Pálfi Ágnes szavait idézve Raszkolnyikov egzisztenciális kényszerhelyzetben van, "7 amikor úgy érzi, cselekednie kell. A víziókkal és látomásokkal telített színielőadás első jelenete a főszereplő — gyilkosságot megelőző — gyerekkori álma, amelyben a részeg kocsisok által agyonvert igáslovat gyerekként próbálja megölelni, megmenteni. A darabokra tépett ló darabjai felbukkannak az előadás későbbi jeleneteiben is, mintegy kísérve és szimbolizálva a főszereplő belső világát meghatározó érzéseket. Szász Zsolt szerint a téralakításnak döntő szerepe van az előadás során," mivel a nyitóképben megjelenő vakítóan fehér, mégis hiányos díszlet monológja alatt lerombolásra kerül. Raszkolnyikov világképe az önmagával és az emberi létezéssel meghasonlott egyén mentális törésének tükre. A színielőadás díszlete is töredékes, darabjaira hull: félbevágott falak, székek, elvágott bútorok, berendezések sokasága borítja be a színpadot. A főszereplő szétesett szubjektuma a színpadi tér használatában is megjelenik, az álmában megjelenő, 456 Pálfi Ágnes — Szász Zsolt: Figyeljünk a titkos erővonalakra!, Szcendrium, V. évf., 2017/5, 17-37. 457 Pálfi Ágnes: »Hat ismerhetem én az isteni gondviselés utjat?”, Szcendrium, IX. évf., 2021/5, 55. 158 Szász: Figyeljünk a titkos erévonalakra, 34. s 156 "
