Page 138 [138]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN kínszenvedésének és kereszthalálának története, amely az utolsó vacsorával kezdődik, és a keresztre feszítéssel ér véget. Bécsy Tamás a líraiság és a dc$áma összefüggéseinek vizsgálatakor említi először a misztériumdráma modelljét, és megjegyzi, hogy a , közfelfogás szerint belőlük Hőtt ki az igazi dráma"."?" Pavis a tizedik és tizenkettedik század között kialakuló liturgikus drámáról azt írja, hogy ez a forma a misztériumjátékok előzményének tekinthető, és kezdetben egyfajta kiegészítésként volt jelen a szertartásokban. A prédikációt tartó pap a templom freskóira mutatva vagy képekkel illusztrálta szentbeszédét, később egy-egy jelenetet párbeszédes formában is előadtak a szentmise keretein belül. A szent szövegeket elismétlő, zsoltárokat éneklő, imákat vagy bibliai magyarázatokat mondó jelenlevők végül el is játszották a felelevenített történetet, ezek a jelenetek később kikerültek a templom falai közül.?? A források szerint a katolikus liturgia egyes részeinek bővítése a kilencedik századtól terjedt el, de bizánci teátrális játékokról már korábbról is maradt feljegyzés." A misztériumjátékok célja középkori megjelenésüktől kezdve az ember törékenységével, esendőségével és a keresztény tanítással való szembesítés, a krisztusi élethivatáson való elmélkedés, a Szentírás történeteivel való azonosulás. Medgyesy S. Norbert bizonyítja, hogy pl. a csíksomlyói misztériumdrámák témája arra szolgált, hogy , Jézus Krisztus szenvedéseinek bemutatásával a nézőket bűnbánatra, a hittitkokon való elmélkedésre, a gyermekeket pedig a Biblia és az egyház tanításának megismerésére indítsa." A Megváltó szenvedéseivel való közösségvállalás, azok átélése és személyes életre történő vonatkoztatása az egyén önreflexióját hivatott inspirálni, valamint abban segítette a jelenlevőket, hogy saját nehézségeiket, küzdelmeiket az emberi életet meghaladó dimenzió szférájába helyezzék. A passiójátszás és a szentgyónás a középkorban a teljes búcsú elnyerésével is járt, vagyis mindkét esemény az átmeneti rítusok megtisztító erejével bírt. Fischer-Lichte utal rä, hogy „a 15-16. század passiójátékainak többnapos (Franciaországban egy egész hónapon át tartó) előadásai a városok ünnepi kultúrájának elmaradhatatlan részét képezték, és ily módon végül is hozzátartoztak a népi kultúrához.""? Peter Simhandl 398 Bécsy: A líraiság és a mai dráma, 531. Pavis: Színházi szótár, 265. A színház világtörténete, szerk. Hont Ferenc, Staud Géza, Székely György, Budapest, Gondolat, 1986, 108. Medgyesy S. Norbert: A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba- Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar — Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, 2009, 55. 402 Erika Fischer-Lichte: A dráma története, Pécs, Jelenkor, 2001, 73. 399 400 401 s 136 "
