Oldal 138 [138]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
kínszenvedésének és kereszthalálának története, amely az utolsó vacsorával
kezdődik, és a keresztre feszítéssel ér véget.
Bécsy Tamás a líraiság és a dc$áma összefüggéseinek vizsgálatakor említi
először a misztériumdráma modelljét, és megjegyzi, hogy a , közfelfogás szerint
belőlük Hőtt ki az igazi dráma"."?" Pavis a tizedik és tizenkettedik század között
kialakuló liturgikus drámáról azt írja, hogy ez a forma a misztériumjátékok
előzményének tekinthető, és kezdetben egyfajta kiegészítésként volt jelen a
szertartásokban. A prédikációt tartó pap a templom freskóira mutatva vagy
képekkel illusztrálta szentbeszédét, később egy-egy jelenetet párbeszédes for¬
mában is előadtak a szentmise keretein belül. A szent szövegeket elismétlő,
zsoltárokat éneklő, imákat vagy bibliai magyarázatokat mondó jelenlevők végül
el is játszották a felelevenített történetet, ezek a jelenetek később kikerültek a
templom falai közül.?? A források szerint a katolikus liturgia egyes részeinek
bővítése a kilencedik századtól terjedt el, de bizánci teátrális játékokról már
korábbról is maradt feljegyzés." A misztériumjátékok célja középkori megjele¬
nésüktől kezdve az ember törékenységével, esendőségével és a keresztény taní¬
tással való szembesítés, a krisztusi élethivatáson való elmélkedés, a Szentírás
történeteivel való azonosulás. Medgyesy S. Norbert bizonyítja, hogy pl. a csík¬
somlyói misztériumdrámák témája arra szolgált, hogy , Jézus Krisztus szenve¬
déseinek bemutatásával a nézőket bűnbánatra, a hittitkokon való elmélkedésre,
a gyermekeket pedig a Biblia és az egyház tanításának megismerésére indítsa."
A Megváltó szenvedéseivel való közösségvállalás, azok átélése és személyes
életre történő vonatkoztatása az egyén önreflexióját hivatott inspirálni, valamint
abban segítette a jelenlevőket, hogy saját nehézségeiket, küzdelmeiket az embe¬
ri életet meghaladó dimenzió szférájába helyezzék. A passiójátszás és a szent¬
gyónás a középkorban a teljes búcsú elnyerésével is járt, vagyis mindkét esemény
az átmeneti rítusok megtisztító erejével bírt. Fischer-Lichte utal rä, hogy „a
15-16. század passiójátékainak többnapos (Franciaországban egy egész hónapon
át tartó) előadásai a városok ünnepi kultúrájának elmaradhatatlan részét képez¬
ték, és ily módon végül is hozzátartoztak a népi kultúrához.""? Peter Simhandl
398 Bécsy: A líraiság és a mai dráma, 531.
Pavis: Színházi szótár, 265.
A színház világtörténete, szerk. Hont Ferenc, Staud Géza, Székely György, Budapest, Gondolat,
1986, 108.
Medgyesy S. Norbert: A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiség¬
történeti háttere, Piliscsaba- Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi
Kar — Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, 2009, 55.
402 Erika Fischer-Lichte: A dráma története, Pécs, Jelenkor, 2001, 73.
399
400
401
s 136 "