Oldal 126 [126]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
»csipesziil” tudja, a lélek suta és csonka nyelvén, amely épp a maga gyengeségében
érkezhet el a teljességhez. Bernadett számára a fiú az a múzsa, ihlető, aki mindig
kíséri őt, és bár gyermekkori fizikai kapcsolatuknak vége szakad, a lány tovább¬
ra is párbeszédet folytat vele. Karin Conrood meglátása alapján Csipesz úgy
vezeti Bernadettet, ahogy Beatrice vezeti Dantét az Isteni szinjatékban.*® A fiú
keveset beszél, szavai olykor szelídek, máskor vadak, néha elhalkulnak, de Ber¬
nadett számára minden szituációban egyformán jelen vannak. A lány nem tud
függetlenedni a fiú személyiségétől, még a halála után sem.
Mivel a Visky-művekben felrajzolt alakok többnyire egy nagyon közelinek
tűnő halálélmény rabságában élnek, állandó önértelmezésre, a velük megtörtént
helyzetek és szituációk felemlegetésére, elemzésére kényszerülnek. A Megöltem
az anyámat identitásjáték, amely nem a gyermek, hanem az anya hiányáról, az
anya nemlétéről szól. A valóságos történeten alapuló előadásban az árvaházban
nevelkedő félig cigány származású lány azért kezd el kutatni szülei után, hogy
megtalálja önazonosságát, saját személyiségét. A név hiányával is küzdő fősze¬
replő, Bernadett — születési nevén Irén —, mindig is a Judit nevet szerette volna
viselni. A névtelenség Visky drámáiban a traumatizált élet- és kudarchelyzetek
kísérője, a tanítványok, a Visszasziiletés Névtelen Férfija, , Pornó" és Bernadett
megcsonkított identitással rendelkeznek. A nevek hiánya az emberi testet is
csonka, halálhoz közeli állapotba, az identitásvesztés mentális fogságába helye¬
zi. A tanítványok csak a névvel ellátott kabátok felvétele után jutnak identitáshoz,
.Pornó" vezeték- és keresztnevét nem ismerjük, ahogy a Névtelen Férfiről sem
tudunk hasonlót. A Megöltem az anyámat című darabban Albert Csilla és Dimény
Áron feldolgozásában az előadás kezdetén Bernadett nejlonnal letakarva fekszik
egy kórházi ágyon. A deszkaágy, amely néha asztalként is funkciónál, mindvégig
a díszlet központi eleme marad, az élet feláldozásának helye: oltár. A testbe zárt,
csonka szubjektum anya nélküli, mentális bezártságból a lány az erek felvágá¬
sával akar elmenekülni, de valamilyen véletlen folytán a többiek mindig életben
tartják. A csuklóira helyezett gézlapok az előadás során mindvégig arra utalnak,
hogy Bernadett képtelen feldolgozni az eltaszítottságot, és saját életéből, testéből
a test felhasításával, az erek kettévágásával szeretne kilépni. , Nem tudok elvé¬
rezni. / Kérdezik, ki zárta el a vénámon a csapot. / Nem tudom, hát nem a kór¬
házban zárták el? / Nem, nem, a kórházban csak magamhoz térítettek, valaki
368 1 think of this play as a small Divine Comedy of sorts, and so as Beatrice guides Dante, so Clip
guides Bernadette. In human terms their relationship is bound by childhood, but when Clip clearly
crosses to the other side, Bernadette still converses with him.” Karin Coonrod: Introduction to
I Killed My Mother: When and Where I Killed My Mother, in Jozefina Komporaly (ed.): Andras
Visky’s Barrack Dramaturgy: Memories of the Body, 134.
s 124 "