Oldal 117 [117]
OCR
A - A, A LITURGIKUS SZÍNHÁZ TESTBE ÍRÓDÓ NYOMAI tartozik, amely szoros összeköttetésben van az emberi testtel." A testre irányuló önveszélyes kísérleteket végrehajtó Abramovic-performanszok a fizikai megpróbáltatásoknak alávetett emberi testre hívták fel a figyelmet úgy, hogy közben eltörölték művészet és valóság határvonalát. Abramovié saját magát tette ki valóságos veszélyhelyzeteknek, nem bújt fikcionalizált alakok maszkjai mögé. Kékesi megfogalmazásában a kortárs színházban a reprezentáció játékairól áthelyeződött a hangsúly a testiség tapasztalatának színházi tematizálására."" A színházelmélet-írók ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy a másik ember testének figyelemmel követése intenzív hatást gyakorolhat a befogadóra, aki azonosulhat a színész által felmutatott testtel, és ez meghatározhatja az emberi testhez, saját testéhez való viszonyát. Erre utal Gerald Siegmund is, amikor a következőket írja: , Az, aki előttem játszik, mindig én (is) vagyok. Így azok a testképek, amelyek egyrészt a színpadon láthatók, másrészt a nyelv által rajzolódnak ki, döntő tényezővé válnak az emlékezet szempontjából." Hasonlóan vélekedik Patrice Pavis is, aki szintén osztja azt a véleményt, hogy a valóságos testtel jelenlevő néző fizikailag is reagál arra, amit lát, és arra, amit megtapasztal.** P. Müller Péter önálló kötetet szentel test és teatralitás vizsgálatának, amelyben a test transzformációját színház és rítus közötti hasonlóságként említi: , akár színházról, akár rítusról van szó — testi cselekvéseken alapul, amelyek saját (szimbolikus) valóságot hoznak létre, (át)változást idéznek elő, intenzív hatással vannak a résztvevőkre." Megjegyzi továbbá, hogy az emberi testek nézése mást jelentett az ókorban és mást a posztmodern korban, de mindig a tekintetnek kitett testek képezték — még ha megváltozott alakban is — a színházi eseménysor alapját." Az előadásokon részt vevő emberi testek szerepe a liturgiával és költészettel átitatott színház keretein belül radikálisan megváltozhat, maga is térré válhat: a transzcendenssel való találkozás helyszínévé. Az emberi test, színészek és nézők testi tere az előadás során új szignifikációs elemekkel, egyéni fizikai és mentalis tapasztalatokkal gazdagodhat. Visky megfogalmazäsäval élve ,,a szinésznek a saját testében kell megtalálnia azt a nyelvet, amely az előadás egyik 340 Bécsy Tamas: A drama lételméletérél, Budapest, Akadémiai, 1984, 229-252. 341 Kékesi Kun Árpád: Színház, Kultúra, emlékezet, Veszprém, Pannon Egyetemi, 2006, 84. Gerald Siegmund: A színház mint emlékezet, ford. Kékesi Kun Árpád, Theatron, 1. évf., 1999/ tavasz, 39. Patrice Pavis: Előadáselemzés, ford. Jákfalvi Magdolna, Budapest, Balassi, 2003, 207. 34 P, Müller Péter: Test és teatralitás, Budapest, Balassi, 2009, 80. 35 Uo., 101. 342 343 * 115 +
