Page 112 [112]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
Bementek az udvarra / majd még tovább / egészen az istállóig / kivezették a sachter
hibátlan / minden tekintetben fogyatkozás nélkül való / hároméves szőrű tehenét /
akin még iga nem volt / kivezették az utcára / az ablak elé éppen / hogy a család is
részesülhessen / a nem mindennapi látványban / majd rávetették magukat a félelem¬
től remegő / botladozva járó állatra / fogták hogy állva maradjon / és mozdulni se
bírjon // akkor két kemény vitéz / az előre elkészített szíjjal / fegyelmezett csendben
megfojtotta / a mozdulatlan állatot / a többiek meg addig tartották így állva / amíg
élet volt benne.
A Névtelen Férfi az átlátszó fülkét — a fáradhatatlan munka helyszínét — fehér
papírokkal ragasztja tele. Mintha bele akarna fulladni az őt szorító papírhalmaz¬
ba, amely az előadás végén vakító fénybe borul, és átvérződik tintával. Ahogy a
színpadot átfonó kézírás utal a Szentírásra — amely viszonyítási pontként szolgál
az abszurd léthelyzetek értelmezésében -, úgy utalnak a tintával átitatott fehér
lapok az isteni beavatkozás által megváltott, átvérzett történelemre és személyi¬
ségre. A férfi felismeri, hogy az élet minden fájdalmának csak az Isten mellett
való hűség adhat értelmet, mert a kínzások és a meddőség idején Isten nem
késik, hanem benne van a szenvedésben. A műalkotáson keresztül a fizikai és a
mentális tér transzcendenciával töltődik fel, és ez a beteljesülés elvezeti a részt¬
vevőt az alapító esemény felismeréséhez. Ez a találkozás a jelenlevők számára
olyan eseménnyé válhat, amely egy folytatásra érdemesnek ítélt élet meghatáro¬
zó eleme lehet. A Visszaszületés visszatérő motívuma az ószövetségi Jób életére
kötött fogadás Isten és a rossz között. A lágerek kétségbeejtő helyzetében élő
Mester Isten oldalán foglal állást, amikor megmenti az éhhaláltól a fiút, és biz¬
tatja őt egy Istenbe vetett élet folytatására: , Meg kell nyernünk a fogadást fiaim
/ ki kell szabadítanunk a Világ Urát / a reá hullott sötétségből / életben kell
tartanunk őt."?? A Mester gesztusa — a fiú meglátogatása a kórházbarakkban
saját életének kockáztatása árán is — szabadságban fogant tett: a belső lelki sza¬
badság felvillanása a reménytelenségben. Annak felismerése, hogy a világ bor¬
zalmai ellenére a szubjektum választhatja a jóbi fogadás építő és nem pusztító
oldalát. A belső szabadságban fogant áldozatvállalást eleveníti fel a Visky¬
drámában a Tórából átvett vörös szőrű tehén története, amely során az áldozat
maga ajánlotta fel a megtisztulás vizét azoknak, akik életére törtek, ezzel a
gesztussal tanúságot téve belső szabadságáról. Az önmagát újraértelmező én a
331 Visky: Ki innen, 50—51.
332 TJo., 62.
s 110 "