Oldal 104 [104]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN feletti boldogságát, majd elvesztésének traumatikus helyzetét, Teréz anya a szemére hányja, hogy engedi a beteg, szegény emberek kínjait a világban. Az emlékezés Visky Tanítványok című drámájában nem jeleneteken, hanem homíliákon keresztül zajlik: az apostolok három haszid történet világán és egy Kolbe atya személyét felidéző beszéden keresztül próbálnak emlékezni életük egy-egy meghatározó epizódjára, összemosva azokat a Mesterrel eltöltött idő és az elnyomás, a bezártság élethelyzeteivel. A homília szerepének tudatos hangsúlyozása arra a felismerésre vezethető vissza, hogy a szentbeszéd műfajának színházba való átültetése segíti a befogadóban a valóságos jelentések megszületését. Az Alkoholisták című misztériumjáték pedig stációkra, a főszereplő Éva életének különféle állomásaira van felosztva, jelezve ezzel azt, hogy a nő — Krisztushoz hasonlóan - végigjárja a szenvedés útját, mielőtt eljut az üres sírhoz. A gyermekre várás Visky drámáiban szimbolikus jelentést hordoz: a meg nem született gyermekek az emberi lét tragikumának feloldhatatlanságát hordozzák. A , Pornó" nevű személy férje halála után elveszíti gyermekét, a színpadra adaptált Kertész-mű Névtelen hőse eleve nemet mond a gyermekvállalásra. A Viskyművekben húzódó gyermekmotívum a Megváltó (meg nem) születésének lehetőségét, a megváltásesemény elkerülhetetlenségét sugallja. Visky tudatosan az ikonok teológiájának értelmében viszonyul színpadra szánt alkotásaihoz, azt keresi, hogy a transzcendens láthatatlansága a színházi előadásnak köszönhetően hogyan válik hozzáférhetővé, és milyen módon teheti érzékelhetővé a megtestesülést. Mind a kolozsvári, mind a Beregszászból érkező alkotóra jellemző Sepsi Pilinszky színháza kapcsán megfogalmazott gondolata, amely a transzcendencia kettős, ikonikus természetét hangsúlyozza, azt, hogyan hatolhat be a természetfeletti a történelembe úgy, , hogy egyfajta kettős valóság formájában mutatkozzék meg, amelynek egyik arca látható, ám a másik továbbra is a láthatatlan felé fordul." Visky poétikus és liturgikus színházi világa olyan valóságot tár fel, amelynek mögöttes tartalma szintén a transzcendencia láthatatlan oldala fele mutat. LITURGIKUS STRUKTÚRÁK A SZÍNPADON Meglátásom szerint a metafora liturgikus működése mellett Vidnyánszky némely rendezésében és a Visky-drámák színpadra vitt változatának liturgikus struktúrára, szentmisére emlékeztető szerkezetük van. Ez a két meghatározó vonás — költészet és liturgia — adja meg a két alkotó és Pilinszky színházeszménye közötti hasonlóságot. 320 Sepsi: Pilinszky János mozdulatlan színháza, 149. s 102 "
