Oldal 104 [104]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
feletti boldogságát, majd elvesztésének traumatikus helyzetét, Teréz anya a sze¬
mére hányja, hogy engedi a beteg, szegény emberek kínjait a világban.
Az emlékezés Visky Tanítványok című drámájában nem jeleneteken, hanem
homíliákon keresztül zajlik: az apostolok három haszid történet világán és egy
Kolbe atya személyét felidéző beszéden keresztül próbálnak emlékezni életük
egy-egy meghatározó epizódjára, összemosva azokat a Mesterrel eltöltött idő és
az elnyomás, a bezártság élethelyzeteivel. A homília szerepének tudatos hang¬
súlyozása arra a felismerésre vezethető vissza, hogy a szentbeszéd műfajának
színházba való átültetése segíti a befogadóban a valóságos jelentések megszüle¬
tését. Az Alkoholisták című misztériumjáték pedig stációkra, a főszereplő Éva
életének különféle állomásaira van felosztva, jelezve ezzel azt, hogy a nő — Krisz¬
tushoz hasonlóan - végigjárja a szenvedés útját, mielőtt eljut az üres sírhoz.
A gyermekre várás Visky drámáiban szimbolikus jelentést hordoz: a meg nem
született gyermekek az emberi lét tragikumának feloldhatatlanságát hordozzák.
A , Pornó" nevű személy férje halála után elveszíti gyermekét, a színpadra adap¬
tált Kertész-mű Névtelen hőse eleve nemet mond a gyermekvállalásra. A Visky¬
művekben húzódó gyermekmotívum a Megváltó (meg nem) születésének lehe¬
tőségét, a megváltásesemény elkerülhetetlenségét sugallja.
Visky tudatosan az ikonok teológiájának értelmében viszonyul színpadra szánt
alkotásaihoz, azt keresi, hogy a transzcendens láthatatlansága a színházi előadás¬
nak köszönhetően hogyan válik hozzáférhetővé, és milyen módon teheti érzékel¬
hetővé a megtestesülést. Mind a kolozsvári, mind a Beregszászból érkező alkotó¬
ra jellemző Sepsi Pilinszky színháza kapcsán megfogalmazott gondolata, amely a
transzcendencia kettős, ikonikus természetét hangsúlyozza, azt, hogyan hatolhat
be a természetfeletti a történelembe úgy, , hogy egyfajta kettős valóság formájában
mutatkozzék meg, amelynek egyik arca látható, ám a másik továbbra is a látha¬
tatlan felé fordul." Visky poétikus és liturgikus színházi világa olyan valóságot
tár fel, amelynek mögöttes tartalma szintén a transzcendencia láthatatlan oldala
fele mutat.
LITURGIKUS STRUKTÚRÁK A SZÍNPADON
Meglátásom szerint a metafora liturgikus működése mellett Vidnyánszky némely
rendezésében és a Visky-drámák színpadra vitt változatának liturgikus struk¬
túrára, szentmisére emlékeztető szerkezetük van. Ez a két meghatározó vonás
— költészet és liturgia — adja meg a két alkotó és Pilinszky színházeszménye
közötti hasonlóságot.
320 Sepsi: Pilinszky János mozdulatlan színháza, 149.
s 102 "