Oldal 94 [94]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN üdvtörténeti alakokká válnak, megjelennek a latrok, a meggyilkolt anya Piétaként siratja elhunyt fiát. A Bűn és bűnhődés csöndje akkor szólal meg, amikor Raszkolnyikov nyíltan felvállalja az elkövetett gyilkosságot, és elkezdi élni a vallomás utáni életét. Marmeladov temetése után összegyűlnek az őt gyászoló szereplők, de a legmeghatározóbb gyászforma a színpadi szereplők haláltánca. Az átok, a rombolás és az önmegsemmisítés útján haladva, az ember lényének azzal kell szembesülnie, hogy a rombolás után - tisztaság lesz"??? — vallja Vasziljev saját színházi nyelvhasználata kapcsán. A bűnbe való alámerülés és az abból való megtisztulás Vidnyánszky műveinek is visszatérő vonása. A Juhász Ferenc költeményéből színpadra vitt Szarvassá változott fiú címszereplőjének (Trill Zsolt) útja személyes passiójárás, a fiú az élet legnagyobb mélységeit tapasztalja meg és éli át. A meghasonlás, az erkölcsi fertőzés megtestesítője — számos más Vidnyánszky-rendezéshez hasonlóan — a nagyváros, amelyet a Jelenések könyve alapján színre vitt nőalak (Szűcs Nelli)?" testesít meg. A bujaság allegóriája a rendező - aki általában naturalista eszközökkel ábrázolja a lelki szennyezettség mélységeit — több alkotásában is megjelenik. A szarvassá változott, identitását kereső fiú, miután átélte a szenvedés bugyrait, megáll a titkok kapujában, és biztatóan tekint vissza az őt tartó közösségre. A mélységből való felszínre bukkanás, az ártatlanság elvesztése utáni megtisztulás a szarvaslét (művészlét) kísérőjeként jelenik meg az előadásban. A bűnös élet ábrázolása a Vidnyánszkyalkotásokban a színpadkép lerombolásához, a színpad összekoszolásához (pl. víz, vér, tej kerül rá, papírdarabok lepik el vagy különféle tárgyak takarják be rendezetlenül) köthető, így az általa használt színpad gyakran egy szemétkupac érzetét kelti. Visszatérő rítus nála a kultúra lerombolására utaló cselekvéssorozat. Több rendezésében megjelenik a könyvek, papírok égetése, széttépése, dobálása. Az önátadás, a másokért hozott áldozat a Vidnyánszky-művek egyik meghatározó eleme: a a metafizikailag megérintett szereplők elcsendesednek, az önkiüresítés állapotába jutnak. E pillanatban bekövetkező megtorpanás akkor áll be, amikor a szereplők felismerik, hogy az életük során átélt megpróbáltatásoknak csak akkor van értelme, ha felajánlják azokat egy, az embert meghaladó létezőnek: , De, Uram, a szívemet, a szívemet és az Ő szívét, a szíveinket, ugye, azt csak elfogadod?"?" — hangzik el a Mesés férfiak szárnyakkal című darabban. A mindent birtokolni vágyás társadalma hiúságból és gőgből Gagarint az űrbe küldi, ezzel párhuzamosan a negyedik király lemond minden földi kincsről, mert számára mindez lényegtelenné és súlytalanná válik. A negyedik király életét a másik 295 Vasziljev: Színházi fúga, 9. 296 , Az asszony pedig, akit láttál: a nagy város, amelynek királyi hatalma van a föld királyai fölött." Jel 17, 18. 297 Idézet a Mesés férfiak szárnyakkal című előadás szövegkönyvéből. «92 ¢
