OCR Output

A METAFORA LITURGIÁJA

Visky traumát feltáró színházi nyelvének -— a Júliának is — legfontosabb állí¬
tása Isten, aki engedi a fogságot, de ki is emelheti onnan az embert. Isten meg¬
jelenésének a helye pedig az eksztatikus metafora befogadóban történő jelenide¬
je. Frye az eksztatikus jelző kapcsán utal arra, hogy , valaki önmagán kívül áll:
ebben az állapotban a valóságos én — akármit jelentsen is ebben az összefüggés¬
ben a valóság és az én — a dolgok más rendjébe lép, mint ahol a nem elragadott
én van." Az elragadott én tehát nem a hétköznapi tér és idő része, hiszen a
transzformáció, az átalakulás zónájába kerül, ahol — Frye nyelvelmélete alapjan
— a kérügmatikus erő hatása alatt áll. Ez az impulzus pedig akkor születik meg,
amikor az olvasó sajátjaként éli át azt, amit olvas, és önnön identitásának része¬
ként ismeri fel." Vagyis hozzátartozóként éli át mindazt, ami az irodalmi mű
vagy a színpadi előadás hatására és az egzisztenciális metafora pillanatában
számára elkezdődött. Visky azért hívja segítségül a színház poétikus eszközeit,
mert meglátása szerint mindahhoz, ami feledésbe merült, csak egy új jelentés¬
rendszer vezetheti vissza az egyént. Ezért színházeszményében olyan szavakkal,
jelekkel, gesztusokkal, színpadképekkel és liturgikus elemekkel felépített
szcenográfia megvalósítását tűzi ki célul, amely új jelentéseket hordozó szeman¬
tikai hálót mozgósít. Az író szerint, ha nincs nyelv annak elmondására, ami
egyszer már megtörtént, akkor ismét létre kell hozni azt, legyen szó akár a szín¬
padi műalkotás formanyelvéről, Isten és ember közötti párbeszédről vagy a
szubjektum feledésbe merült történeteinek megfogalmazásáról. Érvelése szerint:

A színpadi szituáció a , Mi történt velünk?" kérdése köré épül, és a kérdés megválaszo¬
lásának a folyamata az önmagunkhoz visszavezető utat jelöli ki. Azzal a felismeréssel
kezdődik, hogy nem tudjuk elmondani a saját történeteinket, mert nincs nyelvünk,
nincs szavunk hozzá, amiből az következik, hogy nem áll módunkban visszakerülni
a saját jelen időnkbe.???

A színházi nyelv lebontása és felépítése a Visky-drámák színpadra vitt változa¬
taiban a központi metafora köré épül, amely új értelmet nyerhet a szöveg- és
emberi testben egyaránt. Visky evangéliumi textusba helyezi a dramak szerep¬
lőit, jelrendszerét és metaforáit, lehetőséget teremtve ezzel arra, hogy a darabo¬
kat színpadra állító rendezők is az evangélium kontextusában értelmezzék a
megvalósuló előadást. Az előadások megtekintése során a központi metaforák

280 Frye: Az Ige hatalma, 117.
281 Uo., 153.
282 Visky: Mire való a színház?, 68.

.87 +