Oldal 79 [79]
OCR
A METAFORA LITURGIÁJA képmásaiként mutatják fel önnön fogsághelyzetük megváltáshoz kötött feloldását. Az előadás központi metaforája az expanzió által a befogadó testi terébe is áthelyeződhet, a néző önmagában is felismerheti a krisztusi sorssal való hasonlóságot. Amennyiben a néző a katarzis állapotába jut, úgy átéli az extázist, a frye-i értelemben vett egzisztenciális metafora jelen idejét. Az egzisztenciális (más szóval eksztatikus) metafora befogadó jelen idejű cselekvésében, jelentésképzésében és az előadás kontextusában kel életre. Vagyis a befogadás aktusában válik cselekvővé, a szubjektumból jön létre, és formálhatja annak jelentésképzését, nyelvhasználatát, ezeken keresztül pedig az identitását. Az egzisztenciális metafora az új jelentések megszületésének tere és ideje, olyan egyszeri és megismételhetetlen tapasztalat, amely éppen zajlik, végkifejlete történése idején pedig még ismeretlen, hiszen még nem jelöl semmit. Kovács Árpád megfogalmazásában ,azt a nyelvi lacunát tölti ki, amely azért lép fel, mert vonatkozási tárgya nincs adva, ugyanis a dolog, melyre irányul, a megnyilatkozás pillanatában éppen a keletkezés, illetve megjelenés fázisában van." Lehmann meglátása szerint , a dramatikus színház a testet definiáló folyamatot a szerepbe fagyasztja, addig a posztdramatikus színház célja a test, illetve a test pusztulásának nyilvános bemutatása egyetlen aktusban, amely nem engedi meg a művészet és a valóság biztos szétválasztását."?"" A posztdramatikus jelzővel ellátható színművek eszerint a résztvevők intenzív jelenlétét az esztétikai határok és a valóság határainak elmosásával erősítik. Vidnyánszky Halotti pompájában az egyén halálát és a Krisztus-halált az a komplex jelfolyamat teszi hasonlóvá, amely során a Krisztus-metafora a színpad teréből a befogadó testi terében nyerheti el teljességét. Borbély megfogalmazásában , Krisztus alakja a felvilágosodás idején kikerült a mindennapi kultuszból, de ez a roppant erő, mint a személyiség mélyszerkezetét strukturáló forrás itt maradt, és mint jelentésteremtő emlék hat.""" Meglátásom szerint az előadáson részt vevők teste olyan felület, amelyen keresztül a transzcendens utat törhet a végtelenből, és véges formát ölthet. Borbély egyik verssorát idézve: , Mikor az Úr testet öltött, / a Végtelen véget ért." A testet öltött Istent a Halotti pompában az Oleg Zsukovszkij által eltáncolt karakter jeleníti meg, aki boncasztalon fekvő halott testből való 255 Kovács Árpád: Metafora és identitás, in Sára Téth — Tibor Fabinyi — Janos Kenyeres — Péter Pasztor (eds.): Northrop Frye 100. A Danubian Perspective, Budapest, KRE—L’Harmattan, Karoli Konyvek, 2014, 40. Lehmann: Posztdramatikus szinhäz, 200. Jánossy Lajos: Borbély Szilárd: A líra inkább önmagunkat, a próza inkább a másikat mutatja fel, 256 257 Litera, 2009. jünius 11. http://www.litera.hu/hirek/a-lira-inkabb-onmagunkat-a-proza-inkabba-masikat-mutatja-fel (Letöltes: 2021. augusztus 5.) Borbely: Halotti pompa, 54. 258 + 77e
