Page 73 [73]
OCR
A METAFORA LITURGIÁJA néző saját gondolati hálóját is működésbe hozza. A rendezésekben számos, repüléshez köthető motívum villan fel, szoros egymásba ágyazottságuknak köszönhetően a repülés érdekében megtett emberi erőfeszítések fokozatosan öszszeadódnak. A színpadon egyidejűleg követhető több asszociatív, víziókkal teli jelenet és dokumentumszerű esemény, ezeket a jeleneteket és eseményeket a kiskirály vissza-visszatérő jelenléte fűzi egymásba. Míg az űrkutatás fejlesztései és kísérletei lehetetlent nem ismerve és mindenen átgázolva haladnak előre, a negyedik király megpróbáltatásai is felbukkannak a színpadkép különböző részleteiben. A kiskirály — Krisztus metaforája — kifejezője annak, hogy csak a megváltottság tudatában történhet meg az ember önátadása annak, aki minden emberi erőfeszítés feloldozója és értékelője. Az alkotás nem más, mint az Istent meghaladni akarás (űrkutatás) és megérinteni vágyás (a kiskirály Golgotára vezető) útjának bemutatása, szituációinak mérlegelése. A totális színház elemeit egymásba ötvöző költői nyelvhasználat mint szerveződési elv jellemző kifejezésmódja az orosz színházi iskolát követő polifónia, ??§ amely a párhuzamos, sokszor karneválszerű események egyidejű megjelenítését eredményezi. A szcenikai költeményeben az egyének történetei összefonódnak, egymásba hajlanak, sokszor egymás mellett, párhuzamosan zajlanak. Az előadások során érzékelhető, hogy egy-egy részlet a színészek improvizációja alapján született, valamint egy-egy színész több szerepet is játszik. A mozaikszerű epizódok kis szigeteket hoznak létre a színpad terében, az összefüggésrendszerek mélyebb ábrázolását a rendező alkotásaira jellemző szimultaneitás segíti, fokozva ezzel a befogadói észlelés szétdaraboltságát.?? Az előadás közben a nézők a forgószínpadon foglalnak helyet, az így felépített nézőtér sokszor meg- vagy körbefordul, így a színtér egésze sosem, csak annak egy-egy részlete látható, miközben a színészek is állandó mozgásban vannak. A forgószínpadon helyet foglaló közönség azáltal is az alkotófolyamat részévé válik, hogy a néző maga választja meg, hogy melyik színpadon zajló történésre figyel éppen. A színdarab során a forgószínpad és a rajta ülő nézők egy űrhajó érzetét keltik, a nézők feje felett levő vasszerkezet hol az űrhajó alkatrészeit, hol a kivilágított csillagos eget szimbolizálja. Az észlelés szétdaraboltsága Vidnyánszky esetében Artaud kegyetlen színházával?"" hozható összefüggésbe annyiban, hogy az érzékek intenzív megmozgatása destabilizáló állapotot eredményez a befogadóban. A költői fogalmazásmód lehetőséget nyújt arra, hogy az alkotók a lehető legmélyebbre hatoljanak az általuk feltárni kívánt tartalom ábrázolásában, és a színház 238 Uo., 92, 97. 239 Lehmann: Posztradamatikus szinhäz, 102. 40 A kegyetlenség színházának elemei többek között Vidnyánszky Agón című rendezését is uralják. + 71°
