Page 66 [66]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
a krisztusi örök királyságban pedig a tanítványok és a megkereszteltek része¬
sednek,”””
A költői színház térbe írt központi metaforáinak elemzésénél is fontosabbnak
tartom Frye egzisztenciálisnak vagy eksztatikusnak nevezett metaforáját, amely
centruma a cselekvő állapot. A bibliai metaforák színpadra alkalmazása mellett
az előadások megtekintése során a befogadóban cselekvés jöhet létre az alkal¬
mazott metaforarendszer hatására. Frye Az Ige hatalma című könyvében a
metaforát az A=B megfeleltetessel hatärozza meg.”'® Meglätäsa szerint e tröpus
jelenteskepzö ereje az egész textusra kiterjed, ugyanakkor több mint egyszerű
beszédalakzat: felfüggeszti a jelentő és a jelentett között létrejövő konvencioná¬
lis viszonyt, segítve a befogadót abban, hogy a mű befogadása során bizonyos
dolgoknak új jelentést is tulajdonítson. A kanadai tudós már Kettős tükör című
írásában kifejti a metafora részvételre ösztönző erejét (amely a leírt vagy kimon¬
dott szavakat meghaladva azonosítja A-t és B-t), későbbi kötetében azonban a
metaforikus működésnek identitásalakító funkciót is tulajdonít: ,,...metafora¬
használatnak azt a kiterjedését, amelyben a szavak már nemcsak egy dolgot
azonosítanak egy másikkal, hanem mindkettőt valami olyasmivel, ami belőlünk
származik: valami olyasmivel, amit nevezzünk időlegesen egzisztenciális meta¬
foränak.””!? Ertelmezesemben ezt a metaforatipust a befogadó hozza létre az
előadás megtekintése során a rendezés szimbólum- és utalásrendszere alapján.
A nézőben kelthet életre tapasztalatot, hiszen belőle származik.
Bécsy Tamás A líraiság és a mai dráma című tanulmánysorozatában többször
ír arról, hogy a drämai müveket díszítő líraiság eszközei közé tartozhatnak a
szöveg nyelvezetének szépségei, a lírai hangulatot teremtő jelenetek, a lírai be¬
tétek (zeneiség). Megfigyeli azt is, hogy a líraiság kísérőjeként az alkotásokból
eltűnik a jellem- és konfliktusábrázolás, ehelyett különféle hangulatok és lelki¬
állapotok jelennek meg a darabokban.?? Mindezek a vonások megtalálhatók
Vidnyánszky és Visky színházi világában, ahogy ez a továbbiakban kifejtésre is
kerül. Mindkettejükre jellemző a hagyományos drámaszövegek mellőzése, pszi¬
chologizáló színházi attitűd elhagyása, a hagyományos cselekményvezetés és
konfliktus hiánya, az oksági összefüggések kibontásának háttérbe szorítása. A
nevükhöz köthető színielőadásokban ezek helyett asszociációk által létrehozott
feszültségteremtés, a színpadkép montázsszerű váltakozása, a hangulatok és
állapotok kifejtése, a kitágított pillanatok, az időtlenség érzékeltetése és a
217 Diós István - Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, VI., Budapest, Szent István
Társulat, 2001, 805.
218 Frye: Az Ige hatalma, 117.
219 Uo., 109.
220 Bécsy Tamas: A liraisag és a mai drama, Jelenkor, 14. évf., 1971/6, 528-538.
+ 64 +