Oldal 65 [65]
OCR
A METAFORA LITURGIÁJA me A költői eszközöket mozgósító színház metaforikus nyelvhasználata szorosan köthető Frye megállapításához, mely szerint a Szentírás jelentős része egyidejűleg keletkezett a metaforikus, költői eszközöket használó nyelvi szakasszal, valamint , a kereszténység hagyományos és központi tantételeit csak metaforákkal lehet kifejezni.””'® Hipotezisem szerint Vidnyänszky Krisztus-äbräzoläsainak es Visky szinpadra ällitott dramäinak centrumät a szinpadterbe helyezett központi metafora liturgikus működése adja, amely tágítja a költői színház kategóriájába sorolható előadások kompozícióját. Ez a metafora az előadások során, mind a színpadon megjelenített képekben, a térszerkezet lehetséges kiaknázásában és a szcenika figuralitásában jelenik meg, majd a jelenlevő emberi testben nyeri el teljességét. Az elemzett előadások közös vonása, hogy lehetővé teszik a Krisztusra utaló metafora központi alakzattá emelését, miközben egymásnak feszítik az újszövetségi történések és a befogadó jelen idejét. Olyan alapszituäciökat idéznek fel, amelyek az emberi identitás(vesztés) állapotával, az uralkodó ember (mint istenkép), Isten és ember viszonyának újbóli meghatározását segíthetik. Vidnyánszky és Visky számára az isteni jelenlét megidézésére alkalmas színielőadások olyan szerkezeti, felépítésbeli sajátosságokat hordoznak, amelyek a Northrop Frye ältal kiralyinak nevezett központi metaforäval irhatök le: „Amikor ezt a kétféle azonosítást összekapcsoljuk, és az egyedet azonosítjuk a csoportjával, akkor különösen erőteljes és árnyalt metaforát kapunk, melyet gyakorta királyi metaforának nevezek, azon az alapon, hogy minden intézmény közül a királyság a leginkább szimbolikus.""" A Szentírás értelmében az élet fája, a bárány, az új templom, a kenyér és a bor, az út, az élet metaforái mind Krisztusra utalnak, aki frye-i értelemben szabadító, király, maga a megtestesült Isten. Teológiai értelemben a , király" Krisztus, ő kölcsönzi a koronát a földi királynak, 215 Northrop Frye: Kettős tükör. A Biblia és az irodalom, ford. Pásztor Péter, Budapest, Európa, 1996, 111. 216 Uo., 159. +63 +
