Oldal 63 [63]
PILINSZKY JÁNOS SZÍNHÁZESZTÉTIKÁJA
belül helyezem el. Visky színházi világa és Vidnyánszky rendezéseinek néme¬
lyike Pilinszky költői és liturgikus színházához hasonlóan a transzcendenciát
próbálja szóra bírni a színpadon megvalósuló rituális esemény megteremtésével.
Mindketten a szenvedéstörténetet, az egyetemes passiót és az ebből való szaba¬
dulástörténetet, vagyis a Szentírás alapszituációját idézik fel egy újnak tekinthe¬
tő — valamint poétikus eszközöket alkalmazó - színházi formanyelv segítségével.
Színházi világuk jellemzőit ezért a továbbiakban Pilinszky színházeszményének
meghatározó vonásai — költészet, metaforahasználat, szimbólumhasználat,
ritualitás, liturgikus jelleg, krisztusi alászállás és felemelkedés; Visky esetében
a becketti dramaturgia alapján tematizálom.
Pilinszky színházesztétikájának nem az evangéliumok ismétlése a célja, hanem
egy performativitást magába foglaló esemény létrehozása — amelyben test (és
ezzel együtt a megtestesülés) központi helyet foglal el — külön fejezetben fejtem
ki az emberi test előadásokban betöltött szerepét. Alátámasztani törekszem
továbbá, hogy a Hankovszky által részben művészetfilozófiai rendszernek tekin¬
tett evangéliumi esztétika Visky színházi világában valóban összefüggő és ki¬
mutatható rendszerként van jelen, valamint mindkét színházcsinálónál törekvés
az evangéliumi esztétika eszményének megvalósulása a színielőadásokban.
+ 61 *