Seite 55 [55]
PILINSZKY JÁNOS SZÍNHÁZESZTÉTIKÁJA
változás, "" az isteni jelenlét megtapasztalása — és Krisztus megtestesülése — ál¬
tal az átváltozás valóban megtörténik, ám ennek felismerése és átélése elsősorban
a jelenlevők lelkében, majd ezt követően tetteikben, cselekedeteikben válhat
érzékelhetővé. Ahhoz azonban, hogy a transzcendens jelenlét (akár a színpadon,
akár az oltár közelében) eseményszerű találkozást teremtsen, a közönség rítusba
való belehelyezkedésére és aktív részvételére is egyaránt szükség van. Vagyis a
jelenlevők szempontjából mind a szentmise, mind a színházi előadás performatív
aktusnak tekinthető annak ellenére, hogy a szentmisén egy összetartozást érző
közösség van jelen, a színházi előadás terében pedig egy heterogén közönség.
Saskia Fisher kifejti, hogy szentmisének és színháznak vannak közös párhuzamai,
méghozzá bizonyos rituális, liturgikus cselekvések végrehajtásán keresztül,
amelyek szimbolikus értelműek. Hangsúlyozza, hogy a profán és vallásos rítusok
mindig azt a momentumot nyomatékosítják, amely az adott közösség számára
meghatározó.""§
Pilinszky a KZ-oratórium előmunkálataiban a készülő színdarab részeit a
szentmise egyes részeinek felelteti meg, valamint az oratóriumban Krisztus ke¬
resztáldozatának történelmi ismétlődését látja."" A költő az oratóriumban a
megölt farkast az oltáron levő Krisztussal azonosítja: , Nagyon messze és egészen
közel a kőasztalon feküdt valaki." A szentmise evangéliumi részének a kőasz¬
talon megölt farkas története feleltethető meg, az átváltozásnak pedig a KZ-lakók
elbeszélései arról, milyen volt a haláluk, a lágerlét előtti élet. Az oratórium köz¬
ponti metaforája a kőasztalon fekvő farkas, Maczák részletes elemzése alapján
ebben a képben , egy halott látványa lényegül monstranciává"."" Véleményem
szerint a költő oratóriumának halott szereplői, az Öregasszony, az R. M., a Kisfiú
csak a szentségtartóban megjelenő halotthoz, a mű központi metaforájához vi¬
szonyítva értelmezhetők. Az oratóriumban megjelenő alakok halál utáni léte és
halálukat megelőző élete csak a vele való párhuzamba állítás során nyerhet ér¬
telmet. Amellett, hogy Pilinszky a színházi előadást a katolikus szentmisével
17 Hankovszky Tamás: Pilinszky János evangéliumi esztétikája, Teremtő képzelet és metafizika,
Budapest, Kairosz, 2011, 243.
„In the Christian liturgy, for instance, all. actions have a symbolic meaning and are performed as
significant gestures. Likewise, the Bible is held up high for all to see in the Roman Catholic Mass.
It is not just a book; it is a sacred text that deserves special awe and attention. The outstanding
status of the Bible is indicated by the theatrical way in which it is staged (you have to literally
look up to it, and it is addressed as a »holy text«, »the word of God«). As a result, rituals mark
themselves out as striking and important actions that differ from everyday life while also gaining
178
a special kind of seriousness and solemnness.” Johanna Domokos — Eniké Sepsi (eds.): Poetic
rituality in theater and literature, Budapest— Parizs, KRE-LHarmattan, Karoli Kényvek, 2020.
19 Pilinszky: Naplók, töredékek, 20—21.
180 Pilinszky: Széppróza, 219.
181 Maczák: Papírdarabok, 65.
+53 +