Oldal 52 [52]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN meg, végül ezen eszmény megvalósulását a művészetben." Pilinszky esztétikája a mélyen vallásos ember esztétikája, aki, miután megtapasztalt valamit a transzcendens valóság létezéséből, láttatni akarta azt másokkal is. Drámakísérletei talán emiatt nem váltották be hozzá fűzött reményeit, ahogy a Beszélgetések Sheryl Suttonnal című regénye sem hozott magával nagy sikert. Visky megfogalmazásával: MESTER? Aki a színház vagy - általánosabb értelemben — a művészet társadalmi hatásában ekkora eltökéltséggel bízik, annak fenékig ki kell innia a kudarc keserű poharát. Úgy tűnik, nagyon kevesen értették, Pilinszky miről beszél valójában, a darabjait meg a legjobb esetben is félreolvasták, legfőképpen, ahogy ez lenni szokott, a jószándékú olvasókés a Pilinszky-rajongók. / TANÍTVÁNY: Mi is? / MESTER: Mi is.1£2 Pilinszky színházeszményének alapgondolata szerint — amelyet Szakrális színház? című írásában is kifejt — a színházból mint eleve szakrális művészetből annak gyökere, a transzcendensre való utalás tűnt el, holott ez a mozzanat tudná ismét hitelessé tenni a színpadi történéseket, és általa nyerhetné vissza a színpadi jelenlét az igazságát."? A költő által elképzelt ideális színház jelentléttöbbletét a szakralitás adja meg, megfogalmazásában az állítmánynélkülinek vélt mimikriszínház térnyerése, valamint a színpadi jelenlétvesztés elsősorban metafizikai probléma, a vallásos gondolkodásmód eltűnésének köszönhető: , Mi hát a közös baj neve? A válasz könnyű. A vallásos közeg elvesztése. / A megoldás annál nehezebb. Egy dominikánus atya mai világunkról ejtett szavai jutnak eszembe: A probléma nem Isten léte, hanem Isten jelenléte." A színházban létrejövő utánzás Pilinszky gondolatrendszere alapján már eleve egy profanizálódó folyamat lezajlásának eredménye, ezért a jelenlét elvesztésének kérdésköre nem tekinthető kizárólag műfaji kérdésnek. A színpadi jelenlét visszaszerzéséhez Pilinszky számára nélkülözhetetlen a rituális színházi nyelvhasználat, amely célja az organikus azonosság létrehozása a szöveg és a színész, a színházi előadás és a befogadó között, az ti., hogy maga az előadás alkotó és néző számára valóban eseménnyé váljon. Mindehhez pedig a költészet eszközeit, működési módját hívja segítségül. 161 Uo., 90. 182 Visky: A kudarc, 36-37. 163 Pilinszky: Publicisztikai irasok, 535. 164 Uo., 621. +50 +»
