Page 42 [42]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN tani szánt, keleti típusú színjátszásról írja, hogy egyrészt kerüli a nyugati színjátszásra jellemző párbeszédformát, másrészt a teljes színházi (fizikai és nyelvi) tér poétikusságának elsődlegességét valósítja meg, felerősítve a különféle színházi eszközök - tánc, zene, hanghatások, gesztusok, fényjáték — szerepét, törekedve ezzel a befogadók érzékeinek megmozgatására és kizökkentésére, valamint a tagolt nyelvhasználat széttöredezésére. Artaud térbeli költészete"? nem tulajdonít elsődleges szerepet a színházi elődás során megjelenő szövegeknek, metaforái a színpadon megjelenített képekben, a térhasználatban és a metafizikai tartalmak felvillantásában mutatkoznak meg. , Aki színházat akar létrehozni, aki fel akarja támasztani a színházat, annak át kell törnie a nyelvet, hogy megérinthesse az életet" — írja Színház és kultúra című gondolatsorában, részben arra utalva, hogy a színházművészetet nem szabad alárendelni az irodalomnak és olyan színházi eseményt kell létrehozni, amely cselekvésekre készteti a nézőt.26 Peter Brook utal rá, hogy az egykor még aktív életet élő költői színházzal — amelyet az általa , szentnek" nevezett színház fogalmával párhuzamosan említ meg — ma mar sem a színházi alkotók, sem a nézők nem tudnak mit kezdeni. Ezen a ponton talán érdemes megemlíteni, hogy Brook, Grotowski és Artaud alkalmazzák ugyan a szent jelzőt a színházi előadásokra, de nem vallásos értelemben. Vagyis olyan előadásokat is a , szent színház" kategóriába sorolnak, amelyeknek nincs vallási referenciája. Brook a költői színház kapcsán megjegyzi továbbá azt is, hogy a színházi emberek és a közönség a verses drámát is fenntartással kezelik, hiszen , félúton van a próza és az opera között, se nem beszélik, se nem éneklik, bár emelkedettebb tónusban adják elő, mint a prózát, és tartalma is emelkedettebb, erkölcsi értéke is valamiképpen magasabb rendű.""7 Az angol színház- és filmrendező meglátása jelzi, hogy bár költészet és színház összefonódása szélesíti a színház kereteit, ez a színházi formanyelv nehezen definiálható és megragadható. A szcenikus költemény (amely a rendezés poétikus voltára, nem pedig a drámaszöveg költőiségére utaló fogalom) jellemzőinek körülírásáról Lehmann több mint kétszáz oldalas kötetében mindössze két oldalt szán, a poétikus nyelv megteremtését a gesztusokban, testarttásokban, hangszínben és hangmagasságban, az asszociációkban, a megszokott tériidő-kontinuum megbontásában látja. 15 Artaud: A színház és az istenek, 133—145. 22° Uo., 114. 127 Peter Brook: Az üres ter, ford. Koös Anna, Budapest, Euröpa, 1972, 57. +40 +
