Page 42 [42]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
tani szánt, keleti típusú színjátszásról írja, hogy egyrészt kerüli a nyugati szín¬
játszásra jellemző párbeszédformát, másrészt a teljes színházi (fizikai és nyel¬
vi) tér poétikusságának elsődlegességét valósítja meg, felerősítve a különféle
színházi eszközök - tánc, zene, hanghatások, gesztusok, fényjáték — szerepét,
törekedve ezzel a befogadók érzékeinek megmozgatására és kizökkentésére,
valamint a tagolt nyelvhasználat széttöredezésére. Artaud térbeli költészete"?
nem tulajdonít elsődleges szerepet a színházi elődás során megjelenő szöve¬
geknek, metaforái a színpadon megjelenített képekben, a térhasználatban és a
metafizikai tartalmak felvillantásában mutatkoznak meg. , Aki színházat akar
létrehozni, aki fel akarja támasztani a színházat, annak át kell törnie a nyelvet,
hogy megérinthesse az életet" — írja Színház és kultúra című gondolatsorában,
részben arra utalva, hogy a színházművészetet nem szabad alárendelni az iro¬
dalomnak és olyan színházi eseményt kell létrehozni, amely cselekvésekre
készteti a nézőt.26
Peter Brook utal rá, hogy az egykor még aktív életet élő költői színházzal —
amelyet az általa , szentnek" nevezett színház fogalmával párhuzamosan említ
meg — ma mar sem a színházi alkotók, sem a nézők nem tudnak mit kezdeni.
Ezen a ponton talán érdemes megemlíteni, hogy Brook, Grotowski és Artaud
alkalmazzák ugyan a szent jelzőt a színházi előadásokra, de nem vallásos érte¬
lemben. Vagyis olyan előadásokat is a , szent színház" kategóriába sorolnak,
amelyeknek nincs vallási referenciája. Brook a költői színház kapcsán megjegy¬
zi továbbá azt is, hogy a színházi emberek és a közönség a verses drámát is
fenntartással kezelik, hiszen , félúton van a próza és az opera között, se nem
beszélik, se nem éneklik, bár emelkedettebb tónusban adják elő, mint a prózát,
és tartalma is emelkedettebb, erkölcsi értéke is valamiképpen magasabb rendű.""7
Az angol színház- és filmrendező meglátása jelzi, hogy bár költészet és színház
összefonódása szélesíti a színház kereteit, ez a színházi formanyelv nehezen
definiálható és megragadható. A szcenikus költemény (amely a rendezés poétikus
voltára, nem pedig a drámaszöveg költőiségére utaló fogalom) jellemzőinek
körülírásáról Lehmann több mint kétszáz oldalas kötetében mindössze két oldalt
szán, a poétikus nyelv megteremtését a gesztusokban, testarttásokban, hang¬
színben és hangmagasságban, az asszociációkban, a megszokott tériidő-konti¬
nuum megbontásában látja.
15 Artaud: A színház és az istenek, 133—145.
22° Uo., 114.
127 Peter Brook: Az üres ter, ford. Koös Anna, Budapest, Euröpa, 1972, 57.
+40 +