Oldal 38 [38]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN szertartásban való részvétel legfontosabb, legintenzívebb perceihez kötődik," az átváltoztatás pillanatát készíti elő és kíséri a bemutatott szertartás során. Az a csend, amely a rituális színházi előadás során a befogadóban a transzcendencia és a profán világ érintkezésének tekinthető, új jelentések megszületését és felismerését kíséri a befogadóban. Abban az esetben, ha a (színházyművészeti alkotás befogadása által annak szemlélője is befogadtatik egy másik, őt meghaladó valóságba, a (színpad)kép jelentése megszülethet benne, és jelenléttel telítődhet számára. A Visky által meghatározott transzformáció köre alapján a műalkotás teret biztosít a szakralitás megnyilvánulására, a forma beteljesítése felülírja a már megszokott jelentéseket. A forma transzcendens tartalommal való betöltése olyan folyamat, amely a műalkotás során létrejövő új jelentések hatására történhet meg, és a jelenlevők aktív cselekvéseire — nyitottságára, önátadására — számít. A (színházi) szöveg mindezek során olyan közösen megcselekedhető tapasztalattá válik, amely egy eddigiektől eltérő követelményrendszert állít fel a résztvevők számára, és felülírja az addig elfogadott gondolkodásmódot. A rituális színház mint a performansz jelen időben számít a néző participációjára. Kovács Flóra Fischer-Lichte terminusait említve állapítja meg a jelenlevők részvételének fontosságát Visky A szökés című drámájának elemzése során, szerinte a testi jelenlét , mediális feltétele" az előadásnak, ahol a nézők , cselekvő" interakciója is szükséges." Visky színházeszményének és az általa bevezetett transzformáció körének egyik alapgondolata, hogy a színházi előadás célja a színészek és nézők által közösen végrehajtott cselekvés, amely során a résztvevők akár testi tapasztalatokat is átélhetnek. A kolozsvári alkotó megfogalmazásával élve: nemcsak a színielőadás, hanem minden műalkotás , oly mértékben válik sajátommá, hogy egyetlen lépést sem tudok megtenni nélküle." A színházi előadás új jelentésekkel való feltöltése Visky elgondolása szerint az alapító esemény felidézésén keresztül történhet meg, amely során a színdarab nemcsak a történetmondás által idézi fel a múltbeli eseményt, hanem a szcenika, proxemika és a jelek használata is türközi azt. A transzcendensre való utalások az előadás önkiüresítése révén vezethetik el a befogadót egy emberfeletti jelenlét 10 Diós István — Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, XII., Budapest, Szent István Társulat, 2007, 813. M Kovács Flóra: A közösség a kortárs erdélyi drámában és színházban, Budapest, Fiatal Írók Szövetsége, 2013, 169. 12 Visky: Mire való a színház?, 80. +36 »
