Page 17 [17]
OCR
BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK vitt költői és rituális nyelvhasználattal élő előadásokat a lélektani realista színjátszáshoz viszonyítva vizsgálom, amely — kortárs színházteoretikusok szerint — meghatározza a színházi palettát. Kékesi Kun Árpád a Károli Gáspár Református Egyetemen létrehozott Philter-projekt, az 1950-től kezdődő évtizedek hatástörténetileg jelentős színházi eseményeit összefoglaló felület kapcsán írja az ott megjelenö elöadäsoköl: „a hazai szinhazkulttra koznyelvévé lett (tarsadalmi és lélektani) realizmus csticsteljesitményei.”** Hasonléan vélekedik Visky is: , A színházi mainstreamet a pszichologizáló, analitikus és realista attitűd uralja: mindennek megvan a maga magyarázata, és ezt a biografikus előzmények körültekintő elemzése során kell és lehet is feltárni."? Az összehasonlítás nem jelenti azt, hogy a lélektani realista színház elvetendő vagy elítélendő színházi forma, a kutatás során kizárólag viszonyításai pontként jelenik meg.* A välasztott előadások esetében inkább a rendezői attitűdre helyeződik a hangsúly, hiszen sok olyan rendezés létezik, amelyek kapcsán nem beszélhetünk csupán lélektanirealista vagy csupán költői előadásokról. Vidnyánszky rendezéseiben pl. rendszerint megjelennek lélektani-realista attitűddel kibontott szituációk is pl. a Mesés férfiakban, a Vitéz lélekben vagy a Bűn és bűnhődésben. (Ennek fordított esete pl. Romeo Castellucci Varázsfuvola című rendezése, amelynek második részében valóban vak nők és megégett emberek jelennek meg a színpadon. Vagyis a rendező realista attitűddel viszonyul egy olyan operaanyaghoz, amelyről joggal feltételezhető, hogy inkább költői elemekkel bír.) A lélektani-realista és rituális színház közti lényeges különbség abban rejlik, hogy az előbbi szakított a színház rítusokra visszavezethető gyökereivel, és a társadalmilag meghatározott emberi lélek kérdéseire helyezi a hangsúlyt. A kötet vázát színdarabelemzések adják. Az előadás Patrice Pavis meghatározása alapján a rendezés (színre vitel) a színpadi megvalósítás eszközeinek összességére vonatkozik (díszletre, világításra, zenére, színészi játékra stb.), és olyan aktivitás, amely egy dc$ámai mű színpadi megvalósításában részt vevő különféle elemek az adott időben és játéktérben való elrendezésében áll." A színház Lehmann szavaival élve egy darabka életidő, , amelyet a színészek és a nézők közösen töltenek és közösen használnak el, mégpedig annak a térnek a wer közösen belélegzett levegőjében, amelyben a színházi játék és a nézés végbemegy". 34 Kékesi Kun Árpád: A Philter mint historiografiai modell, Theatron, 13. évf., 2014/1, 31. 35 Visky: Mire val6 a szinhdaz?, 78. 36 A realista szinjatszason kívül természetesen számos más színházi törekvés létezik a kortárs magyar színházban, mint pl. Nagy József, Pintér Béla vagy Urbán András rendezései, a Baltazár Színház, a PanoDráma vagy az Independent Iheater Hungary és egyéb alternatív színházak. 37 Patrice Pavis: Színházi szótár, ford. Gulyás Adrienn, Molnár Zsófia, Rideg Zsófia, Sepsi Enikő, Budapest, LHarmattan, 2006, 352—359. + 15 +
