Page 17 [17]
BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK
vitt költői és rituális nyelvhasználattal élő előadásokat a lélektani realista szín¬
játszáshoz viszonyítva vizsgálom, amely — kortárs színházteoretikusok szerint
— meghatározza a színházi palettát. Kékesi Kun Árpád a Károli Gáspár Refor¬
mátus Egyetemen létrehozott Philter-projekt, az 1950-től kezdődő évtizedek
hatástörténetileg jelentős színházi eseményeit összefoglaló felület kapcsán írja
az ott megjelenö elöadäsoköl: „a hazai szinhazkulttra koznyelvévé lett (tarsa¬
dalmi és lélektani) realizmus csticsteljesitményei.”** Hasonléan vélekedik Visky
is: , A színházi mainstreamet a pszichologizáló, analitikus és realista attitűd
uralja: mindennek megvan a maga magyarázata, és ezt a biografikus előzmények
körültekintő elemzése során kell és lehet is feltárni."? Az összehasonlítás nem
jelenti azt, hogy a lélektani realista színház elvetendő vagy elítélendő színházi
forma, a kutatás során kizárólag viszonyításai pontként jelenik meg.* A välasz¬
tott előadások esetében inkább a rendezői attitűdre helyeződik a hangsúly, hiszen
sok olyan rendezés létezik, amelyek kapcsán nem beszélhetünk csupán lélektani¬
realista vagy csupán költői előadásokról. Vidnyánszky rendezéseiben pl. rend¬
szerint megjelennek lélektani-realista attitűddel kibontott szituációk is pl. a
Mesés férfiakban, a Vitéz lélekben vagy a Bűn és bűnhődésben. (Ennek fordított
esete pl. Romeo Castellucci Varázsfuvola című rendezése, amelynek második
részében valóban vak nők és megégett emberek jelennek meg a színpadon. Vagy¬
is a rendező realista attitűddel viszonyul egy olyan operaanyaghoz, amelyről
joggal feltételezhető, hogy inkább költői elemekkel bír.) A lélektani-realista és
rituális színház közti lényeges különbség abban rejlik, hogy az előbbi szakított
a színház rítusokra visszavezethető gyökereivel, és a társadalmilag meghatározott
emberi lélek kérdéseire helyezi a hangsúlyt.
A kötet vázát színdarabelemzések adják. Az előadás Patrice Pavis meghatá¬
rozása alapján a rendezés (színre vitel) a színpadi megvalósítás eszközeinek
összességére vonatkozik (díszletre, világításra, zenére, színészi játékra stb.), és
olyan aktivitás, amely egy dc$ámai mű színpadi megvalósításában részt vevő
különféle elemek az adott időben és játéktérben való elrendezésében áll."
A színház Lehmann szavaival élve egy darabka életidő, , amelyet a színészek és
a nézők közösen töltenek és közösen használnak el, mégpedig annak a térnek a
wer
közösen belélegzett levegőjében, amelyben a színházi játék és a nézés végbemegy".
34 Kékesi Kun Árpád: A Philter mint historiografiai modell, Theatron, 13. évf., 2014/1, 31.
35 Visky: Mire val6 a szinhdaz?, 78.
36 A realista szinjatszason kívül természetesen számos más színházi törekvés létezik a kortárs
magyar színházban, mint pl. Nagy József, Pintér Béla vagy Urbán András rendezései, a Baltazár
Színház, a PanoDráma vagy az Independent Iheater Hungary és egyéb alternatív színházak.
37 Patrice Pavis: Színházi szótár, ford. Gulyás Adrienn, Molnár Zsófia, Rideg Zsófia, Sepsi Enikő,
Budapest, LHarmattan, 2006, 352—359.
+ 15 +