Seite 15 [15]
OCR
BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK esztétikája tükrében, amely Hankovszky Tamás megfogalmazásával élve , egy radikálisan vallásos elmélet"? A kötet első fejezetében költészet és ritualitás színházi hagyományainak európai vonatkozásait foglalom össze, amelyek hatást gyakorolhattak Vidnyánszky vagy Visky színházi világára. A Pilinszky színházi világát szintetizáló fejezetben ismertetem az általa megvalósításra szánt és az evangéliumi esztétika kategóriáján belül elhelyezett liturgikus színház jellemzőit. A monográfia további nagy egységei a költő által elgondolt színház jellemzőire — ritualitás, liturgikus elemek, költészet és színház kapcsolódási pontjai, az emberi test elsődlegessége, dramaturgiai jellemzők — épülnek, alátámasztva ezzel azt a megállapítást, amely szerint Vidnyánszky egyes rendezései és Visky színpadra állított drámái között költészet és ritualitás szempontjából hasonlóságok és párhuzamok mutathatók ki. Költészet és színház összefonódásának elemzésekor Vidnyánszky esetében az általa használt költői színház kifejezést, Visky esetében a poétikus színház elnevezést szinonimaként használom, mert e két terminusban csupán fogalmazásbeli különbség van, a két alkotó szóhasználatában válik külön. A költői, más szóval poétikus színház meghatározása ma is változik, alakul. A Károlin működő Rítus, Színház és Irodalom Kutatócsoport konkrét példákon keresztül folyamatosan finomítja a meghatározást. Bizonyítani törekszem, hogy Vidnyánszky és Visky színházi előadásainak centrumát a központi metafora térbeli ábrázolása, expenziója és extenziója, ? valamint — általam liturgikusnak vélt — működése adja.? Tézisem továbbá, hogy a centrális metafora az előadások során a színpadon megjelenített képekben, a térszerkezet lehetséges kiaknázásában és a szcenika figuralitásában jelenik meg, majd a jelenlevő emberi tesben nyeri el teljességét. Véleményem szerint az evangélium performatív elemeinek színpadi megvalósítása a rendező és a drc$/ámaíró munkássága felől egyaránt megközelíthető. Külön fejezetben részletezem az alkotók színházi világára jellemző rítusokat és liturgikus vonásokat, majd azt a liturgikus struktúrát, amelyre — meglátásom alapján- a színpadra vitt előadások épülnek. A színdarabok különböző Budapest, KRE-L’Harmattan, Käroli Könyvek, 2022, 11-25. Sepsi Pilinszky szinhäzeszmenyet nemcsak magyar színházi alkotókkal állítja párhuzamba, hanem Valere Novarina, francia kortärs rendező színházával is. Sepsi Enikő: Kép, jelenlét, kenózis a kortárs francia költészetben és Valére Novarina színházában, KRE-LHarmattan, Károli Könyvek, Budapest, 2017. 31 Hankovszky Tamás: A , hit közegében" fogant esztétika, Tiszatáj, 65. évf., 2011/10, 97. 52 A kifejezések Bachelard térpoétikáról szóló kötetéből valók. Gaston Bachelard: A ter poetikaja, ford. Bereczki Péter, Budapest, Kijárat, 2011, 172. 33 Sepsi Enikő írja: , A hieroglifák szent színházának formanyelvezete Artaud szerint kiragadja a dolgokat hétköznapi jelentésükből, és egy másikkal ruházza fel. Ez nem más, mint a metafora működési elve, azé az eljárásé, amelyet a költői nyelv teremt. Ezért beszélt Artaud »terbeli költészetx-ről." Sepsi: Pilinszky János mozdulatlan színháza, 71. s 13 e
