Seite 15 [15]
BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK
esztétikája tükrében, amely Hankovszky Tamás megfogalmazásával élve , egy
radikálisan vallásos elmélet"?
A kötet első fejezetében költészet és ritualitás színházi hagyományainak eu¬
rópai vonatkozásait foglalom össze, amelyek hatást gyakorolhattak Vidnyánszky
vagy Visky színházi világára. A Pilinszky színházi világát szintetizáló fejezetben
ismertetem az általa megvalósításra szánt és az evangéliumi esztétika kategóri¬
áján belül elhelyezett liturgikus színház jellemzőit. A monográfia további nagy
egységei a költő által elgondolt színház jellemzőire — ritualitás, liturgikus elemek,
költészet és színház kapcsolódási pontjai, az emberi test elsődlegessége, drama¬
turgiai jellemzők — épülnek, alátámasztva ezzel azt a megállapítást, amely szerint
Vidnyánszky egyes rendezései és Visky színpadra állított drámái között költészet
és ritualitás szempontjából hasonlóságok és párhuzamok mutathatók ki.
Költészet és színház összefonódásának elemzésekor Vidnyánszky esetében az
általa használt költői színház kifejezést, Visky esetében a poétikus színház elne¬
vezést szinonimaként használom, mert e két terminusban csupán fogalmazás¬
beli különbség van, a két alkotó szóhasználatában válik külön. A költői, más
szóval poétikus színház meghatározása ma is változik, alakul. A Károlin műkö¬
dő Rítus, Színház és Irodalom Kutatócsoport konkrét példákon keresztül folya¬
matosan finomítja a meghatározást. Bizonyítani törekszem, hogy Vidnyánszky
és Visky színházi előadásainak centrumát a központi metafora térbeli ábrázolá¬
sa, expenziója és extenziója, ? valamint — általam liturgikusnak vélt — működé¬
se adja.? Tézisem továbbá, hogy a centrális metafora az előadások során a
színpadon megjelenített képekben, a térszerkezet lehetséges kiaknázásában és a
szcenika figuralitásában jelenik meg, majd a jelenlevő emberi tesben nyeri el
teljességét. Véleményem szerint az evangélium performatív elemeinek színpadi
megvalósítása a rendező és a drc$/ámaíró munkássága felől egyaránt megközelít¬
hető. Külön fejezetben részletezem az alkotók színházi világára jellemző rítuso¬
kat és liturgikus vonásokat, majd azt a liturgikus struktúrát, amelyre — meglá¬
tásom alapján- a színpadra vitt előadások épülnek. A színdarabok különböző
Budapest, KRE-L’Harmattan, Käroli Könyvek, 2022, 11-25. Sepsi Pilinszky szinhäzeszmenyet
nemcsak magyar színházi alkotókkal állítja párhuzamba, hanem Valere Novarina, francia kortärs
rendező színházával is. Sepsi Enikő: Kép, jelenlét, kenózis a kortárs francia költészetben és Valére
Novarina színházában, KRE-LHarmattan, Károli Könyvek, Budapest, 2017.
31 Hankovszky Tamás: A , hit közegében" fogant esztétika, Tiszatáj, 65. évf., 2011/10, 97.
52 A kifejezések Bachelard térpoétikáról szóló kötetéből valók. Gaston Bachelard: A ter poetikaja,
ford. Bereczki Péter, Budapest, Kijárat, 2011, 172.
33 Sepsi Enikő írja: , A hieroglifák szent színházának formanyelvezete Artaud szerint kiragadja a
dolgokat hétköznapi jelentésükből, és egy másikkal ruházza fel. Ez nem más, mint a metafora
működési elve, azé az eljárásé, amelyet a költői nyelv teremt. Ezért beszélt Artaud »terbeli köl¬
tészetx-ről." Sepsi: Pilinszky János mozdulatlan színháza, 71.
s 13 e