Hálával tartozom Sepsi Enikőnek, aki első találkozásunk alkalmával e kötet
témáját — költészet és ritualitás összefüggéseinek vizsgálata a kortárs magyar
színházi alkotók körében, különös tekintettel Pilinszky János színházi víziójának
továbbélésére — javasolta, majd a Károli Gáspár Református Egyetem akkori
dékánjaként befogadott a Rítus, Színház és Irodalom Kutatócsoportba, hazai és
nemzetközi lehetőségeket teremtve a kutatott téma bemutatására, megvitatásá¬
ra. Hálás vagyok neki azért is, mert meglátásaival, javaslataival éveken keresztül
kitartóan segítette kutatásaimat. Köszönöm Radvánszky Anikónak és Ádám
Anikónak a kötet szerkesztésére vonatkozó iránymutató meglátásait. Örömmel
gondolok a Nemzeti Színházban tevékenykedő dramaturgokra — Kozma And¬
rásra, Pálfi Ágnesre, Rideg Zsófiára, Szász Zsoltra és Verebes Ernőre —, akik
munkámat segítették, köszönöm továbbá Vidnyánszky Attila bizalmát és barát¬
ságát. Hálás köszönet Rákóczy Anitának, aki a fejezetek írására noszogatott, és
kezdetektől fogva bátorított. Hálával fordulok családtagjaim felé, akik időt és
lehetőséget biztosítottak arra, hogy a kötet megszülethessen. Szeretettel gondo¬
lok P. Kiss Menyhért ferences szerzetesre, aki elindított az úton, és köszönöm
Visky Andrásnak, hogy dolgozatom írása közben tekintetét töretlenül rajtam
tartotta, és tanítványának fogadott.
Áldásnak tartom, hogy írásom jelentős része az 52. Nemzetközi Euchariszti¬
kus Kongresszus és a pápalátogatás, valamint Pilinszky János születésének 100.
és halálának 40. évfordulójának éveiben született. Érdekes, de nem véletlen
egybeesésnek tartom, hogy a dolgozat leadásával majdnem egy időben a Károli
Könyvek sorozata több színházi tematikájú könyvet jelentetett meg, amelyek
a Rítus, Színház és Irodalom Kutatócsoport eredményeit hivatottak bemutatni.
A Károli-egyetemen zajló műhelymunka évek óta olyan szaktudományi inspirá¬
ciót ad, amely biztos hátteret teremtett ahhoz, hogy Pilinszky János színházesz¬
ményét több kortárs alkotó munkásságában felismerjem.