Oldal 84 [84]
OCR
FRAZER-IMREGH MONIKA: ELETMOD, ASZTROLOGIA ES MAGIA A RENESZANSZBAN további helyén újra idézi, és meg is nevezi forrását: (pseudo-)Ptolemaios Centiloguiuma.?? Jellemző az a kontextus, amelyben mindkét helyen előfordul az idézet: a szabad akarat kérdése és a szenvedélyeken való uralkodás. Tamás tanúsága szerint a hajdani asztrológusok nem egyfajta totális determinizmus alapján tekintettek a kozmoszban működő erőkre, mint amelyek a legkisebb részletekig pontosan meghatározzák a Földön folyó történéseket, hiszen az ember szabad akarata, annak döntései révén, legalább olyan mértékben meghatározza ezeket.? Mint Ficino hangsúlyozza, a csillaghit alapja az, hogy a megnyilvánulatlan isteni erő fokozatosan bomlik ki és tárul fel a világegyetem hierarchikus felépítésének megfelelően. E tekintetben Albertus Magnus és Aguinói tanítását követi, akik szerint az ég is csak isten eszköze — ezzel egyébként a már említett Pietro dAbano, Ficino egyik közvetlen forrása is egyetértett Conciliator és a Lucidator című műveiben. Ficino a mi Mátyás királyunkhoz írt ajánlásában arra hivatkozik, hogy Pythagoras, Demokritos es Tyanai Apollönios nemcsak ügy vaktäban vizsgältäk az égitestek mozgását és hatásaikat, hanem ismereteik segítették életüket és a boldogság elérését, hiszen , az egész világegyetem csodálatos rendjén keresztül megismerhették annak irányítóját, s miután megismerték, mindennél inkább szerettek”.””° A csillaghit szerinte tehát nemhogy nem zárja ki az istenhitet, de éppen ezen erők mozgásának megismerése vezet el ahhoz. speciali, quia nihil prohibet aliquem hominem per liberum arbitrium passionibus resistere. Unde et ipsi astrologi dicunt quod sapiens homo dominatur astris, inquantum scilicet dominatur suis passionibus." (Kiemelés tőlem F-I. M.) Paracelsusnak, aki az asztrológiát az orvoslás második alappillérévé tette Paragranum című művében, szintén van egy hasonló értelmű mondása: , Astra inclinant, sed non necessitant." (A csillagok hajlamossá tesznek [bizonyos tulajdonságokra], de nem kényszerítenek semmire.) I*-Ilae q. 9, art.5 ad 3: ,,Ad tertium dicendum quod, sicut dictum est, appetitus sensitivus est actus organi corporalis. Unde nihil prohibet ex impressione corporum caelestium aliquos esse habiles ad irascendum vel concupiscendum, vel aliquam huiusmodi passionem, sicut et ex complexione naturali. Plures autem hominum sequuntur passiones, quibus soli sapientes resistunt. Et ideo ut in pluribus verificantur ea quae praenuntiantur de actibus hominum secundum considerationem caelestium corporum. Sed tamen, ut Ptolomaeus dicit in Centiloquio, sapiens dominatur astris, scilicet quia, resistens passionibus, impedit per voluntatem liberam, et nequaquam motui caelesti subiectam, huiusmodi corporum caelestium effectus. (Kiemelés tőlem F-I. M.) A szabad akarat kérdése dogmatikai szempontból is alapvető, mert azt nem lehet kétségbe vonni. A De civitate Deiben Ágoston éppen ezen az alapon támadja az asztrológiát. Diogenés Laertios Vitae philosophorum c. művében beszél arról, hogy Pythagoras (VIII, 44) és Démokritos (IX, 39) hosszú életet éltek; lásd Philostratos: Apollonii vita. Tyanai Apollóniosról később, a III. 8-ban is szót ejt Ficino, lásd ottani jegyzetemet Philostratosról. , Siguidem ex mirabili mundi totius ordine eius tandem cognovere rectorem, etante omnia cognitum amaverunt.” Marsilio Ficino: De vita, III. könyv, Bevezetés (Ajánlás Corvin Mátyáshoz), a cura di Albano Biondi e Giuliano Pisani, Pordenone, Edizioni Biblioteca dell’ Immagine, 1991, 196. 22: œ 22 > 22 a 22. à + 82 +
