Oldal 72 [72]
OCR
FRAZER-IMREGH MONIKA: ELETMOD, ASZTROLOGIA ES MAGIA A RENESZANSZBAN négy fajtája alakult ki a középkor során: az ún. ,,természetes magia”, a talizmanmágia, a jövendőmondás és a rituális mágia. (Az alkímiát külön veszi ezektől, így azt nem tárgyalja.) Mivel Ficino a két utóbbiból egyáltalán nem merített, így ezekkel itt nem foglalkozunk. Az első kettő azonban fontos a De vita III. könyvében: szerzőket, műveket is idéz e témákban, sőt, a talizmánoknak a huszonhatból összesen hét fejezetet szentel," így ezekre mi is kitérünk. Láng Benedek ezt írja a talizmánmágiával foglalkozó írások előfordulási helyeiről: Tematikus közelségük okán legtöbbször orvosi kódexek biztosítanak helyet a természetes mágiának, amely igen jól illeszkedik a kőlisták (lapidáriumok), füveskönyvek (herbáriumok) és állatleírások (bestiariumok) környezetébe. Hasonlóképpen, csillagászati-asztrológiai kéziratok adnak otthont a talizmánmágiának, gyakran nehéz is megkülönböztetni, mit is kellene tudománynak és mit mágiának tekintenünk." A Picatrix Az arab nyelvű mágikus irodalom nyugaton legnagyobb hatású darabja a 10-11. században" keletkezett Ghayat al-Hakim, azaz A bölcs célja című, több szerzőtől válogatott gyűjteményes munka volt, melyet X. (Bölcs) Alfonz megbízásából1256-ban fordítottak előbb kasztíliai, majd abból latin nyelvre. Szerzőségéről máig viták folynak, a kutatásban háromféle álláspont alakult ki: (1) névtelen arab 1300-1600, PhD dissz., Department of History, University of Toronto, 1999; Paolo Lucentini — Ilaria Parri— Vittoria Perrone Compagni (eds.): Hermetism from Late Antiquity to Humanism: La Tradizione Ermetica dal mondo tardo-antico all’umanesimo, Turnhout, Brepols, 2003; Lynn Thorndike: A History of Magic and Experimental Science, New York, Macmillan, 1923-1958. 185 A 13. és a 15—20. fejezeteket. 186 Láng: Mágia a középkorban, 126. 187 A kutatók korábban a 11. századra tették, pl. David Pingree: Some of the Sources of the Ghayat al-hakim, Journal ofthe Warburg and Courtauld Institutes, XLIII. évf., 1980, 2; és Willy Hartner: Notes On Picatrix, Isis, 56, 1965/4, 438. Az újabb kutatások azonban amellett érvelnek, hogy szerzői legfeljebb 10. századiak: Maribel Fierro: „Bätinism in Al-Andalus. Maslama b. Qäsim al-Qurtubi (died 353/964), Author of the Rutbat al-Hakim and the Ghäyat al-Hakim (Picatrix)”, Studia Islamica, 84, 1996, 87-112. Az 1920-ban felfedezett arab eredeti kiadásai: Hellmut Ritter: Gäyat al-hakim wa ahagg alnatigatain bi->l-taqdim, Studien der Bibliothek Warburg, 12, Leipzig—Berlin, Teubner, 1933; német forditässal: Hellmut Ritter — Martin Plessner: Picatrix: Das Ziel des Weisen von PseudoMagriti. Ubersetzung aus dem Arabischen, Studies of the Warburg Institute, 27, London, University of London, 1962. Lásd https://warburg.sas.ac.uk/pdf/FBH295P31zg.pdf (Letéltés: 2021. október 8.) S 18 cs + 70 +
