Page 71 [71]
A DE VITA LIBRI TRES TEMATIKÁJA, ELŐZMÉNYEI ÉS TANÍTÁSAI
keresztény hit valamelyikére igyekezett áttéríteni a harraniakat, akik pogányok
voltak. Ők a sabeiusokkal vagy sabianusokkal (nem a szabinokkal!)!*! azonosi¬
tották magukat a kampány kivédése céljából, hiszen az utóbbiak három helyen
szerepelnek a Koránban mint a Könyv Népe, a zsidók és a keresztények mellett.
A harraniak valójában Hermés Trismegistost tiszteltek prófétájukként, és a
saját Hermetikus irataikat tekintették szent szövegeiknek, melyek szerzőjének
magát Hermést tartották. Ezen iratok főként mágikus-technikai jellegű leírások.
Mindazáltal az , arab Hermés" elméletét Kevin Ih. Van Bladel 2009-ben meg¬
jelent The Arabic Hermes című könyvében cáfolta meg, "? ahol az összes forrást
számba vette és kritikailag megvizsgálta, és meggyőzően mutatja be, hogy az
elmélet nem tartható.
Hermés prófétaként való elismerése a Koránban (19.57 és 21.85) szereplő
Idrisszel (Énochhal) való azonosítása alapján történt." A harrani sabeiusok
856-tól kb. 1050-ig fontos szerepet játszottak Bagdadban és az arab világ többi
részében. A legjelentősebb tudós közülük Thabit ibn Qurra volt.
A középkori mágikus irodalom történetét magyarul Láng Benedek könyve
foglalja össze a nemzetközi szakirodalom alapján." Besorolása szerint a mágiának
181 Ebben Láng Benedek is téved, amikor könyvében a 16. századi Georgius Sabellicus Faustus
Iuniorról azt mondja, hogy , a Sabellicus jelzőt választva az okkult praktikákról hírhedt szabi¬
nokkal vállal közösséget". (Mellesleg a szabellek és a szabinok is két különböző nép volt. Az
előbbiek az oszk nyelvet beszélő samnisokkal azonosak.) Lásd Láng Benedek: Mágia a közép¬
korban, Budapest, Typotex, 2007, 132. Mégha jelentős volt is a mágia gyakorlata a kora római
korban a rómaiakkal egybeolvadt szabinoknál, amiről nem sok adatunk maradt hátra, itt nem
róluk, hanem a harraniakról van szó. Már az önmagát nagyobb mágussá tenni kívánó Faustus
is tévedett névválasztásában, hiszen a sabellek, akik szintén itáliai néptörzs, szintén nem azo¬
nosak a sabeiusokkal, azaz a harraniakkal. Van Bladel a következő jegyzetben szereplő könyvé¬
ben felveti, hogy a kifejezés inkább , pogány" értelemben szerepel, tehát nem egy népcsoportra
vonatkozik.
Kevin Th. Van Bladel: The Arabic Hermes: form Pagan Sage to Prophet of Science, Oxford — New
York, Oxford University Press, 2009.
Van Bladel: The Arabic Hermes, 164-193, 242-243.
Láng: Mágia a középkorban és Benedek Läng: Unlocked Books: Manuscripts of Learned Magic
in the Medieval Libraries of Central Europe, Pennsylvania, Penn State University Press, 2010.
Általános munkák bibliogräfiäjäban: Michael D. Bailey: From Sorcery to Witchcraft: Clerical
Conceptions of Magic in the Later Middle Ages, Speculum, LXXVI. evf., 2001, 960-990; Jan N.
Bremmer — Jan R. Veenstra (eds.): The Metamorphosis of Magic from Late Antiquity to the Early
Modern Period, Leuven, Peters, 2002; Charles Burnett: Magic and Divination in the Middle
Ages: Texts and Techniques in the Islamic and Christian Worlds, Aldershot, Variorum, 1996;
Charles Burnett — William Ryan (eds.): Magic and the Classical Tradition, London, The Warburg
Institute, 2006; William Eamon: Science and the Secrets of Nature: Books of Secrets in Medieval
and Early Modern Culture, Princeton, Princeton University Press, 1994; Valerie Flint: The Rise
of Magic in Early Medieval Europe, Oxford, Clarendon Press, 1991; Richard Kieckhefer: Magic
in the Middle Ages, Cambridge Medieval Textbooks, Cambridge, Cambridge University Press,
1989; Frank Klaassen: Religion, Science, and the Transformation of Magic: Manuscripts of Magic
18
S
18
“©
184
+ 69 +