Oldal 70 [70]
OCR
FRAZER-IMREGH MONIKA: ELETMOD, ASZTROLOGIA ES MAGIA A RENESZANSZBAN vonatkozású szövegek, például a Corpus Hermeticum tizennégy szövegének közelébe Ficino, arra nagyon egyszerű a magyarázat. Cosimo de" Medici rendelte meg tőle fordításukat 1463-ban, amikor Ficino alig húszesztendős volt. Az idős humanista annyira fontosnak tekintette a Hermés Trismegistosnak tulajdonított írásokat, hogy az ifjú fordítónak még a frissen megkezdett Platón-fordításait is félbe kellett szakítania, hogy előbb ezekkel végezzen. 1486 és 1488 között pedig, tehát közvetlenül a De vita III. könyvének írása előtt, miután nyilvános előadásokat tartott Plótinos Enneásairól (melyek fordítását 1486. január 16-án fejezte be), Ficino szükségesnek tartotta, hogy további újplatonikus szerzőket is hozzáférhetővé tegyen latinul. Így Plótinos-kommentárjainak írását felfüggesztve a következő műveket ültette át e három év alatt: Simplikios Kommentárjait Theophrastos De sensu és De phantasia et intellectu című műveihez, lamblichos De mysteriis, 8 Proklos De sacrificio et magia cimü mtivét és Kommentaärjat Platön Elsö Alkibiadesehez, Porphyrios De abstinentia és De occasionibus sive causis ad intelligibilia nos ducentibus cimt irdsait, Psellos De daemonibusából részleteket, és végül, de nem utolsósorban Synesios De somniis című értekezését. Mint e felsorolásból láthatjuk, a legtöbb átültetett mű erősen kapcsolódik a tárgyalt témakörhöz, tehát a mágikus-asztrológiai témájú III. könyvhöz Ficino ezekből is ihletett meríthetett. A korábban említett, Ficino által lefordított hermetikus szövegek, melyeket az első szöveg alapján Pimander címen adott közre, a Kr. u. 2—4. századra mennek vissza, és misztikus-filozófiai tartalmúak. Walter Scott az 1924-ben megjelent Hermetica cimü könyvében felvetette," hogy a 8-9. században ÉszakMezopotámia területén, Harran városában" létrejött egy újabb, sokkal gyakorlatiasabb hermetikus tradíció az abbaszida al-Ma’mun kalifätusäban. E hatalmas, Közép-Ázsiától Hispániáig nyúló muszlim birodalom vezére Bizánc elleni hadjárata során a három , könyves" vallás: az iszlám, a zsidó vagy a az egyiptomi muszlim Haly Abenrudian (Abu Hasan Ali ibn Ridwan Al-Misri 998-1061 vagy 1069): In parvam Galeni artem commentatio; Commentarium in Centiloquium (ez utdbbi valójában Ahmad ibn Yusuf ibn al-Daya mtive); az ifjabb Serapius vagy Serapio (Ibn Sarabi, 12-13. sz.): De simplici medicina; Practica dicta Breviarium; a bagdadi Thebit (Thabit ibn Qurra 836-2): De imaginibus; a tunéziai Haly Albohazen (Abü |-Hasan ’Ali ibn Abi I-Rijäl, ?-1037k): De iudiciis astrorum. E kettöböl nekünk is van egy ösnyomtatvänyunk (egy kétetben!) az OSZK-ban: Inc. 417: Priscianus Lydus et Marsilius Ficinus: In Theophrastum de sensu, in lamblichos, De mysteriis Aegyptiorum. Cum aliis aliorum Neoplatonicorum tractatibus; Lat. trad. Marsilius Ficinus, Venetiis, Aldus Manutius, 1497. Walter Scott: Hermetica: The Ancient Greek and Latin Writings Which Contain Religious or Philosophic Teachings Ascribed to Hermes Trismegistus, Oxford, Calendon Press, 1924, I, 100. 180 Harran gôrôgül: Kappaı, latinul: Carrhai. Ma Törökorszäg deli reszen (a sziriai hatärhoz közel) fekszik. 178 179 .68 +
