Oldal 70 [70]
FRAZER-IMREGH MONIKA: ELETMOD, ASZTROLOGIA ES MAGIA A RENESZANSZBAN
vonatkozású szövegek, például a Corpus Hermeticum tizennégy szövegének
közelébe Ficino, arra nagyon egyszerű a magyarázat. Cosimo de" Medici rendel¬
te meg tőle fordításukat 1463-ban, amikor Ficino alig húszesztendős volt. Az
idős humanista annyira fontosnak tekintette a Hermés Trismegistosnak tulaj¬
donított írásokat, hogy az ifjú fordítónak még a frissen megkezdett Platón-for¬
dításait is félbe kellett szakítania, hogy előbb ezekkel végezzen. 1486 és 1488
között pedig, tehát közvetlenül a De vita III. könyvének írása előtt, miután
nyilvános előadásokat tartott Plótinos Enneásairól (melyek fordítását 1486. ja¬
nuár 16-án fejezte be), Ficino szükségesnek tartotta, hogy további újplatonikus
szerzőket is hozzáférhetővé tegyen latinul. Így Plótinos-kommentárjainak írását
felfüggesztve a következő műveket ültette át e három év alatt: Simplikios Kom¬
mentárjait Theophrastos De sensu és De phantasia et intellectu című műveihez,
lamblichos De mysteriis, 8 Proklos De sacrificio et magia cimü mtivét és Kom¬
mentaärjat Platön Elsö Alkibiadesehez, Porphyrios De abstinentia és De
occasionibus sive causis ad intelligibilia nos ducentibus cimt irdsait, Psellos De
daemonibusából részleteket, és végül, de nem utolsósorban Synesios De somniis
című értekezését. Mint e felsorolásból láthatjuk, a legtöbb átültetett mű erősen
kapcsolódik a tárgyalt témakörhöz, tehát a mágikus-asztrológiai témájú III.
könyvhöz Ficino ezekből is ihletett meríthetett.
A korábban említett, Ficino által lefordított hermetikus szövegek, melyeket
az első szöveg alapján Pimander címen adott közre, a Kr. u. 2—4. századra
mennek vissza, és misztikus-filozófiai tartalmúak. Walter Scott az 1924-ben
megjelent Hermetica cimü könyvében felvetette," hogy a 8-9. században Észak¬
Mezopotámia területén, Harran városában" létrejött egy újabb, sokkal gya¬
korlatiasabb hermetikus tradíció az abbaszida al-Ma’mun kalifätusäban. E
hatalmas, Közép-Ázsiától Hispániáig nyúló muszlim birodalom vezére Bizánc
elleni hadjárata során a három , könyves" vallás: az iszlám, a zsidó vagy a
az egyiptomi muszlim Haly Abenrudian (Abu Hasan Ali ibn Ridwan Al-Misri 998-1061 vagy
1069): In parvam Galeni artem commentatio; Commentarium in Centiloquium (ez utdbbi va¬
lójában Ahmad ibn Yusuf ibn al-Daya mtive); az ifjabb Serapius vagy Serapio (Ibn Sarabi, 12-13.
sz.): De simplici medicina; Practica dicta Breviarium; a bagdadi Thebit (Thabit ibn Qurra
836-2): De imaginibus; a tunéziai Haly Albohazen (Abü |-Hasan ’Ali ibn Abi I-Rijäl, ?-1037k):
De iudiciis astrorum.
E kettöböl nekünk is van egy ösnyomtatvänyunk (egy kétetben!) az OSZK-ban: Inc. 417: Priscianus
Lydus et Marsilius Ficinus: In Theophrastum de sensu, in lamblichos, De mysteriis Aegyptiorum.
Cum aliis aliorum Neoplatonicorum tractatibus; Lat. trad. Marsilius Ficinus, Venetiis, Aldus
Manutius, 1497.
Walter Scott: Hermetica: The Ancient Greek and Latin Writings Which Contain Religious or
Philosophic Teachings Ascribed to Hermes Trismegistus, Oxford, Calendon Press, 1924, I, 100.
180 Harran gôrôgül: Kappaı, latinul: Carrhai. Ma Törökorszäg deli reszen (a sziriai hatärhoz közel)
fekszik.
178
179
.68 +