Seite 69 [69]
A DE VITA LIBRI TRES TEMATIKÁJA, ELŐZMÉNYEI ÉS TANÍTÁSAI
is közel került: Guarino fedezte fel ugyanis 1426-ban Celsus elveszettnek hitt De
re medicináját, a dEsték udvarában alkalmazott csillagásszal, Giovanni
Bianchinival és az orvos-asztrológus Michele Savonarolával pedig jó viszonyban
volt, így növendékei, többek között Janus Pannonius és Galeotto Marzio is ismer¬
hették az utóbbi orvosi-asztrológiai mtivét, a Speculum physionomiae-t. Mindkét
tudös, Bianchini es Savonarola is tanitott a Ferrarai Egyetemen.!”* Galeotto egyéb¬
ként 1455 és 1460 között Pádovában elvégezte az orvosi kart is, és sikeresen ledok¬
torált, miközben irodalmat oktatott ugyanott — későbbi műveiben felhasznált
son
asztrológiai ismereteit is itt szerezte." Később időszakosan a bolognai egyetemen
tartott poétikai és retorikai előadásokat (1463—1477), itteni orvos-asztrológus
kollégáival közösen adták ki Ptolemaios Cosmographiáját."" A Mátyás szolgála¬
tában legtovább működő csillagász, Ilkus Márton szintén Bolognában (1461—1464)
tanított asztrológiát. Ficino is Bolognában tanulta az orvostudományt (1459—-1462
között, tehát akár még találkozhatott is Ilkussal).
A természeti mágia előzményei
A De vita III. könyvének mágikus megközelítései részben hermetista és
neoplatonikus forrásokból adódnak, részben pedig a 8—13. századi arab bölcse¬
lők által továbbhagyományozott anyagból.""7" Hogy miként került e mágikus
asztrolábról írt egy értekezést. Ptolemaios Almagestjét kivonatolta, hozzátéve az arab szerzők
újabb eredményeit. Ezt a 12. században fordították latinra, és Európa-szerte Regiomontanus
újabb fordításáig és pontosításaiig ezt használták.
14 Cesare Vasoli: Lastrologia a Ferrara tra la metä del Quattrocento e la metä del Cinquecento, Il
Rinascimento nelle corti padane. Societa e cultura, Bari, 1977, 469-494; Graziella Federici
Vescovini: L’astrologia all’Universitä di Ferrara nel Quattrocento, La rinascita delsapere, acura
di Patrizia Castelli, Padova, 1991. Läsd még ué: Pietro d’Abano e la medicina astrologica dello
»Speculum physiognomiae” di Michele Savonarola,in Ronald G. Kecks (hrsg.): Musagetes.
Festschrift für Wolfram Prinz zum seinen 60. Geburtstag, Berlin, k. n., 1991, 167-177; uö: Lo¬
renzo Il Magnifico e l’astronomia a Firenze, J/ Ponte, XLVIII. évf., 1992, 77-106.
Barätsäga Janus Pannoniusszal, aki kanonjogot végzett ugyanekkor a pádovai egyetemen, itt is
folytatódott. Közös portréjukat a d’Estéknek dolgozé Andrea Mantegna festette meg. A kép
sajnos elveszett, emlékét csak Janus egy költeménye őrizte meg. Lásd Ritoókné Szalay Ágnes:
Andrea Mantegna és Janus Pannonius, Művészettörténeti Értesité, LVIIL évf., 2009, 1-16.
A kollegäk: Girolamo Manfredi, Pietro Buono Avogaro, Cola Montano, id. Filippo Beroaldo. A
kötet 1475-1477-ben jelent meg Bolognäban, Taddeo Crivelli metszeteivel, Domenico dei Lapi
nyomdájában. Läsd Ezio Raimondi: Codro e l’Umanesimo a Bologna, Bologna, Il mulino, 1987.
A Ficino által a De vita három könyvében legtöbbet emlegetett arab szerzők és műveik a követ¬
kezök: a szir Mesue (Masawaih Al-Mardini, 925k-1015): De medicinis laxativis; Antidotarium
sive Grabadin medicamentorum; a perzsa Rasis vagy Rhazes (Muhammad ibn Zakariya alRazi,
865-925): Liber continens; Liber ad Almansorem; Liber divisionum; a perzsa Avicenna (Pur-e
Sina, ismertebb nevén Ibn Sina, 980k-1037): Liber canonis; De viribus cordis; De animalibus;
17
a
17
à
177
67 +