Oldal 56 [56]
OCR
FRAZER-IMREGH MONIKA: ELETMOD, ASZTROLOGIA ES MAGIA A RENESZANSZBAN tulajdonitottak.!” Egy másik, kizárólag orvosi-asztrológiai tematikájú 6sszefoglalás, Nicolaus da Paganica Compendium medicinalis astrologiae című, 15 fejezetből álló műve, 1320 és 1340 között keletkezhetett Közép-Itáliában."? A mű négy kéziratban maradt fenn, melyek közül az egyik Petrarca tulajdonában volt. A szerző a prédikáló rend tagjának vallja magát. Az első, pusztán csillagászati fejezet után egy-egy fejezetben ismerteti a csillagjegyek és a bolygók természetét és tulajdonságait, a bolygók erejét a jegyekben, az égitestek hatását a lenti világra, az ég specificus hatását az emberi testre, a bolygók hatását az emberi testre és a betegségekre, az ún. házak jelentését és hatását a testre, a bolygók együttállását és aspektusait, a bolygók és a házak összefüggéseit és erejét és a krízisek okait, az utolsó fejezetek pedig praktikus témákat tárgyalnak az egyes orvosi beavatkozások megfelelő idejének kiválasztásához. A Ficinót megelőző időszakban tehát már születtek orvosi-asztrológiai művek:' a szerző által is többször idézett, Párizsban, majd Pádovában oktató Pietro dAbano"" egyik művében az asztrológiát mint valós és igen hasznos tudományt mutatja be (ez a Lucidator dubitabilium astronomiae — Az asztronómiával ” kapcsolatos kétségek tisztázása, 1303), főművében pedig egy külön értekezést szentel az asztrológiai tudásnak az orvoslásban való hasznosításáról. Ez utóbbi címe: Conciliator differentiarum guae inter philosophos et medicos versantur 12 Lasd Steven J. Williams: The Secret of Secrets. The Scholarly Career of a Pseudo-Aristotelian Text in the Latin Middle Ages, Ann Arbor, The University of Michigan Press, 2003; Vigh Eva: „Termeszeted az arcodon” Fiziognémia és jellemäbräzolés az olasz irodalomban, Ikonológia és Müértelmezés 11/1, Szeged, JATEPress, 2006, 53-58. Nicolaus de Paganica: Compendium medicinalis astrologiae, ediz. intr. e note a cura di Giuseppe dell’Anna, Galatina, Congedo Editore, 1990. Az asztrológiai orvoslás történetéről lásd Roger French: Astrology in medical practice, in Luis García-Ballester — Roger French et al. (eds.): Practical Medicine from Salerno to the Black Death, Cambridge, 1994, 30-59; Anna Akasoy — Charles Burnett — Ronit Yoeli-Tlalim (eds.): AstroMedicine. Astrology and Medicine, East and West, Firenze, Sismel, 2008; Monica Azzolini: The Duke and the Stars: Astrology and Politics in Renaissance Milan, Cambridge, Mass., Harvard University Press, 2013. Latinosan Petrus de Abano vagy Petrus Patavinus (Abano, 1250-1316) filozöfus, orvos &s asztrolögus. A pärizsi, majd 1306-töl a pädovai egyetemen tanított filozófiát, orvostudományt és asztrológiát. A padovai arisztoteliánus iskola első képviselője. Marco Polo barátjaként sokat utazgatott, majd hosszú időre Konstantinápolyban telepedett le, hogy a görögöt és az arabot elsajátítsa, és eredetiben olvashassa Galénos, Avicenna és Averroes műveit. Számos görög és arab tudományos művet fordított latinra, köztük Aristotelés Problematáját, melyhez kommentárt is írt, valamint Galénos és Dioskuridés írásait. Abraham ibn Ezra (1092-1167) a tudös spanyol zsidó asztrológus, matematikus, nyelvész, költő és neoplatonikus filozófus arabból latinra készített fordításait revideálta. Valószínűleg ő inspirálta Giottót a pádovai Palazzo della Ragione 333 képből álló asztrológiai festményciklusának elkészítésében, mely ugyan 1420-ban leégett, de később kisebb mesterek az eredetihez híven újra megfestették. 11. u 114 115 s 54 e
