Oldal 54 [54]
OCR
FRAZER-IMREGH MONIKA: ELETMOD, ASZTROLOGIA ES MAGIA A RENESZANSZBAN az égi segítséget Phoebustól és Bacchustól fogja kérni; Tibullus disztichonja e két isten örök ifjúságáról, és egymáshoz való viszonyuk értelmezései. Ifúságunk megőrzésére három dolgot ad nekünk Bacchus: a napsütötte dombokat, ezeken a bort, és a borból áradó örök derűt. Phoebus is három dolgot juttat: a nappali fényt, az illatozó virágokat és a lant- és énekszót. A HARMADIK KÖNYV ELŐZMÉNYEI Asztrológia a 12-13. századi Európában A középkorban három uralkodó kifejezetten pártolta az arab nyelvű asztronómiai és asztrológiai művek latinra fordítását, illetve másolását: II. Frigyes németrómai császár (1194—1250) elsősorban a Szicíliai Királyságban," X. (Bölcs) Alfonz kasztíliai király (1221-1284) Hispániában és V. (Bölcs) Károly (1338—1380) Franciaországban. Hogy számokkal is érzékeltessük ezen érdeklődésük jelentőségét: Alfonz mintegy ötven csillagászt támogatva segítette elő az eltelt ezer év miatt pontatlanná vált ptolemaiosi táblázatok időszerű kiigazítását: ezek az ún. Alfonz-táblázatok. Scriptoriumának fordítói, javarészt zsidó származású, arabul, latinul és kasztíliai nyelven is író tudósok ültették át az arab nyelvű csillagászati és asztrológiai munkákat latin és kasztíliai nyelvre. V. Károly könyvtárában 107 A hat nyelven, többek között arabul is beszélő II. Frigyes német-római császár udvari asztrológusa az a filozófus és matematikus Michael Scotus (1175—1232) volt, aki Durhamban, Oxfordban és Párizsban tanulván a császár első számú tudományos tanácsadójává lett. Bolognában és Palermóban is tanított, Toledóban pedig arabul tanult. Kiválóan tudott görögül és héberül is. Aristotelés és Averroes számos művét lefordította. Fibonacci 1227-ben neki ajánlotta a róla elnevezett sorozatról írt Liber abaci c. művét. III. Honorius pápa 1223-ban az írországi Cashel érsekségét, IX. Gergely pápa pedig 1227-ben Canterbury érsekségét ajánlotta fel Michael Scotusnak, de ő visszautasítva e kinevezéseket Itáliában beérte kisebb egyházi javadalmakkal. Főbb művei a fiziognómia, a chiromantia és az asztrológia alapjait összefoglaló Liber introductorius, a Super auctorem sperae és a De sole et luna. II. Frigyes az orvoslás oktatását támogatva a 9. században alapított Salernói Orvosi Iskola Kollégiumának 1200-ban egyetemi rangot adott (Studium generale): az általuk kiadott diplomákat a legmagasabb tudományos fokozatnak ismerte el. A 10-14. században ez volt Európa legjelentősebb gyógyközpontja és orvosi képzése. A karthágói származású Constantinus Africanus salernói tartózkodása alatt nemcsak Hippokratés és Galénos írásait kivonatolta latinul, de arabból latinra fordította Avicenna és Averroes egyes műveit és számos 9—10. századi perzsa, szír, arab és egyiptomi zsidó szerző arab nyelvű orvosi munkáját is: például Ali ibn Abbás (Haly Abbas) Liber Regiusát, al-Jazzár (Algizar) Viaticumát, Razi (Rasis vagy Rhazes) Liber divisionum és Liber experimentorum c. mtiveit, az idősebb Isaac Israeli (Isaac Iudaeus) Liber dietorum, Liber urinarum és Liber febrium c. munkait. Lasd Charles H. Haskins: Studies in the History of Medieval Science, New York, Frederick Ungar, 1960. (Az 1924-es kiadás reprintje.)
