Oldal 37 [37]
OCR
A DE VITA LIBRI TRES KELETKEZÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI olyan fontos volt a négy testnedv közti különbségek megfigyelésében, mint az érvágáskor tapasztaltak. Az epe és az epehólyag pedig az állatboncolások (és a mindennapi tapasztalat) révén is jól ismert volt. A továbbiakban Erasistratosszal és követőivel vitázva bizonyítja be, hogy igenis szükség van a testnedvek képződésének ismeretére a gyógyításhoz, s rátér a fekete epe képződésének ismertetésére, némileg ismételve magát. Hippokratésra hivatkozva emeli ki a test tisztításának (méregtelenítésének) fontosságát: minden testnedvre megvannak a megfelelő növényi, ásványi vagy állati eredetű orvosságok, ételek, amelyek alkalmasak az illető testnedv kivezetésére (vízhajtó, epehajtó stb. hatásúak). A fekete epének is léteznek hajtatói, melyek például az elefántbetegséget vagy a rákot gyógyítják. Cáfolja azok téves nézetét, akik szerint mindegy, hogy milyen betegségre adjuk, ugyanaz a hajtató alkalmas mindegyik testnedv kivezetésére. A hetedik fejezetben pedig Erasistratos ellenében bizonyítja be, hogy a lép igenis hasznos szerv (hisz a fekete epe megtisztítását és kivezetését végzi), s hogy a testnedvek ismerete igenis hasznos a betegségek felismerése szempontjából. Példaképpen az általánosan melankolikus betegségnek nevezett kórt hozza fel, amelyet mindenki által ismert módon a fehér hunyorral végzett tisztítókúrával gyógyítottak. A továbbiakban a szervezetben zajló tisztulási folyamatok jelentőségét és módjait ecseteli a gyógyulás szempontjából, s Erasistratost (A láz fajtáiról) idézve rámutat, hogy még ő is használja a testnedvekről szóló tudást, annak ellenére, hogy azt hirdeti, haszontalan. A hippokratési tudás elhallgatásával vádolja, s a Prognózisokból idézi azt a passzust is, amelyre szerinte Erasistratosnak hivatkoznia és Hippokratést idéznie kellett volna. A kilencedik fejezetben ígérete szerint a fekete epe felszámolásának módjairól fog szólni, ehelyett azonban továbbra is azok nézeteit cáfolja, akik szerint ugyanazok a hajtószerek alkalmasak bármely testnedv kivezetésére. A fejezet végén még egy fontos megkülönböztetést tesz a szervezetben természetesen meglevő és a természetellenesen képződött fekete epe között, amely betegségre utal. Összegezve tehát, a Hippokratést követő Galénos szerint a természetes fekete epe minden egészséges szervezetben megvan, születéstől a halálig, és a vér egyfajta üledéke. Ettől különbözik a betegségeket okozó fekete epe, mely a vér vagy az epe túlzott megaszalódása révén jön létre. A kettő közül veszélyesebb az, amely az epéből származik. Az általa okozott betegségeket a fekete epe kihajtásával (méregtelenítéssel) lehet gyógyítani: hajtószerekkel, megfelelő étrenddel, valamint a képződését okozó tényezők megszüntetésével (illetve ellenkező hatásokkal)." °° Vö. Philip J. van der Eijk (ed.): Hippocrates in Context: Papers Read at the XIth International Hippocrates Colloguium, University Newcastle Upon Tyne, 27-31 August 2002, Leiden — Boston, Brill, 2005; Philip J. van der Eijk: Medicine and Philosopy in Classical Antiguity: Doctors and Philosophers on Nature, Soul, Health and Disease, New York, Cambridge University Press, 2005, 139-168.
