Oldal 31 [31]
OCR
A DE VITA LIBRI TRES KELETKEZÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI Ki kell emelnünk, hogy az ezen alkatokhoz tartozó tulajdonságok a szöveg későbbi részében újra említésre kerülnek, ott azonban már nemcsak az életkorokhoz kötve, hanem a fölénybe került testnedv magatartásformáló erejét ecsetelve. Itt tehät mär kifejezetten a temperamentumelmelet megfogalmazödäsät figyelhetjük meg. Ezen a helyen ugyanis elöbb Hippokrates A testnedvekröl irt Ertekezésének bevezetésére hivatkozva idézi fel a lelki alkatoknak az életkorokkal együtt járó váltakozását, majd leszögezi: , A testnedvek ugyanis a lelket is fomálják." A már idézett tulajdonságok felsorolása után a (felborult egyensúly révén létrejött) betegség hatására változó lelki alkatokra az elmebetegek közül veszi példáit. A különböző testnedvek okozta háborodottság más-más magatartást szül: a vér hahotázást, az epe kötekedést, a fekete epe búskomorságot, a nyálka fecsegést. (Példáit kivétel nélkül a Hippokratési Gyűjtemény A járványokról című munkájából hozza.) A fekete epénél itt szerepel egy eddig nem használt jelző azokra, akiknél ez okozta a betegséget: dotetotepat — szellemesebbek, udvariasabbak, elmésebbek, szérakoztat6bbak. Mintha nem is az őrültek leírásában szerepelne, ámde ha a mániákus-depressziós betegekre gondolunk, már nem is olyan távoli a kép. Aristotelés a Problémata physica [Természettudomdnyos kérdésfelvetések] XXX. kérdéscsoport 1. felvetésében már feltette azt az állítással egyenlő kérdést, ? hogy vajon a tehetséges emberek miért mind melankolikus temperamentumúak, s erre még Plutarchos is utal Lysandros-életrajzában."? Ficino a későbbiekben szintén Aristotelésnek e helyére hivatkozik (Platón és Démokritos mellett), amikor e jelenségről beszél," ezért térjünk ki rá röviden. A Problémata harmincnyolc kérdéscsoportból álló, laza szerkezetű gyűjtemény," mely tematikailag meglehetősen különböző dolgokat vizsgál, csak a tudományos módszer közös e rövid traktátusokban: a kérdésfelvetéseket különböző szempontú magyarázatok és példák követik, indoklással. Szerzőségét a kutatás sokáig megkérdőjelezte, valamely későbbi peripatetikus filozófusnak tulajdonították, " mára azonban ismét elfogadottá vált Aristotelés tényleges 72 Az okosságról, az észről és a bölcsességről (953a, 10. sor — 955a, 40. sor). Aristotle: Problems, transl. by H. Rackham, Loeb Classical Library, London, Heinemann Ltd. — Cambridge (Mass.), Harvard University Press, 1957’, 154-169. Lasd archive.org/details/problemsO2arisuoft (Letéltés: 2018. augusztus 28.) Plutarchos: Párhuzamos életrajzok, Budapest, Helikon, 1979, 920. Uo., I. könyv, 5. fej. További és újabb szövegkiadásai: Pierre Louis (ed.): Aristotle: Problemes, 1-3. köt., Paris, Les Belles Lettres, 1991-1994; Robert Mayhew (ed. and transl.): Aristotle. Problems 1-19., Cambridge, Massachusetts—London, Harvard University Press, 2011; Jonathan Barnes, (transl.): The Complete Works of Aristotle. Princeton, N. J., Princeton University Press, 1991. Itt saját olvasatom alapjan hozom, illetve forditom. Igy Frederick C. Coplestone: A History of Philosophy, 1. két., London, Burns Oates and Washbourne Ltd., 1956; Wilhelm Totok: Handbuch der Geschichte der Philosophie, 1. köt.: Altertum. + 29 +
