Seite 29 [29]
OCR
A DE VITA LIBRI TRES KELETKEZÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI sow A Hippokratési Gyűjteményen belül Az ember természetéről című írás 4—7. fejezetében szerepel a legösszeszedettebben a négy testnedvről szóló tanítás. Az első három fejezet vitázva cáfolja, hogy az emberi természet egyetlen elemre, illetve testnedvre vezethető vissza. A negyedik fejezetben szerepel a négy testnedv megnevezése, és az az alapelv, hogy ezeken alapul a test természete, s ezen múlik beteg vagy egészséges volta: , [alkkor örvend tehát a legtökéletesebb egészségnek, amikor ezek az elemek helyes arányban keverednek benne minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt, s ezért eszményi a keveredésük [xpáűotc]."" Betegség tehát akkor lép fel, ha ez a helyzet bármilyen módon megváltozik: vagy az egyes testnedvek minősége romlik, vagy az arányuk, azaz valamelyik testnedvből túl sok vagy túl kevés van a test bizonyos pontján. Az is gondot jelent, ha valamelyik kiválik, és elkülönül a többitől. Az ötödik fejezet még egyszer pontosítja, hogy mindegyik testnedv más és más, s ezt a különböző hajtatószerek különböző hatásaival bizonyítja: az epehajtó szerek révén epe ürül ki a szervezetből, a fekete epét hajtók révén fekete epe és így tovább. Leszögezi, hogy ezek az alkotóelemek születéstől halálig megvannak minden emberben. A hatodik fejezetben arra igyekszik magyarázatot találni, hogy mások miért feltételezték, hogy egyetlen alkotóelemre megy vissza az emberi természet — azért, mert azt tapasztalták, hogy az általuk megjelölt testnedvnek (az epének vagy a vérnek) a túlzott kiürülése halált okoz. Ezt az érvet szintén a hajtatás példájával cáfolja meg: ha mértéktelen mennyiségű epehajtó gyógyszert adnak be valakinek, az csak eleinte hány epét, később a nyálka, a fekete epe és a vér is távozik a szervezetből. A hajtató orvosságok működését a növények táplálékfelvételéhez hasonlítja. A hetedik fejezet tárgyalja a nedvek viszonyát az évszakokhoz, méghozzá annak alapján, hogy milyen évszakban melyik testnedv szaporodik fel nagyobb mértékben. Ez a testnedvek és az évszakok közös minőségeivel van összefüggésben. Télen a nyálka szaporodik fel, mert hideg és nedves, miként a tél is, tavaszszal a vér, mert meleg és nedves, ahogy a tavasz is, nyáron az epe, mert meleg és száraz, a nyárhoz hasonlóan, ősszel pedig a fekete epe, mert hideg és száraz, csakúgy, mint az ősz. Az évszakoknál van egyfajta átfedés is, mert a felszaporodott testnedv még a következő évszakban is erőteljes marad, így az egyes nedvek és a hozzájuk tartozó betegségek is két évszakon át maradnak jellemzők. Tehát ciklikus, egész évre kiterjedő körforgásról van szó a testnedvek termelődésében és a jellemző betegségekben is, az évszakokhoz kapcsolódóan. A testnedvek, bár a testben állandóan jelen vannak, miután (minőségeiknek megfelelően) az egyik évszakban felszaporodnak, s a következőben még erősek, a harmadikban 71 Havas: Válogatás a Hippokratészi Gyűjteményből, 35. (Havas László fordítása.) + 27 +
