Seite 11 [11]
A DE VITA LIBRI TRES KELETKEZÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI
A költők szerint Bacchus, a papok fejedelme kétszer született meg. Talán arra
céloztak ezzel, hogy az eljövendő papnak beavatása alkalmával rögtön újjá kell
születnie vagy hogy a végül tökéletessé vált papnak, úgy tűnik, újjászületett az
értelme, miután teljesen eltelt Istennel." Ezzel a mondattal kezdődik Marsilio
Ficino dedikációja, s hogy szándékait az alábbi életmód-tanácsadó művével
pontosan értsük, érdemes rögtön itt megállnunk. Hiszen még akkor is, amikor
az orvos szerepében áll elénk, a teológus-filozófus szól hozzánk, akinek számá¬
ra az elsődleges cél az üdvösség elnyerése, melyhez a bölcsesség vezethet el.
Ennek megszerzéséhez azonban kellő tapasztalat és rengeteg tanulás szükséges,
amihez idő kell — tehát jó egészség és lehetőleg hosszú élet.
Platón műveinek fordítóját 1473-ban szentelték pappá, a következő évben
megírta a De christiana religione [A keresztény vallásról] szóló művét. Ebben a
munkájában, mely pappá szentelése után az első, a kereszténységet úgy mutatja
be, mint az Isten által a kezdetektől fogva az embereknek adott kinyilatkoztatá¬
sok csúcsát és szintézisét. 1487-ben lett a Santa Maria del Fiore székesegyház
kanonokja, az itt tartott szentbeszédei alapján állította össze kommentárjait
Szent Päl leveleihez (Commentarius in Epistulas Pauli).
Ficino alábbi munkáját csakúgy, mint az 1474-ben befejezett Theologia
Platonicát — melynek teljes címe: De vita libri tres [Három könyv az életről] —
Lorenzo de’ Medicinek ajanlja. A cím nem csupán a mű felosztására utal, hanem
arra is, hogy eredetileg három teljesen különálló művet forraszt össze benne. Ezt
mutatja még, hogy az egyes könyvek előtt további ajánlások állnak: Giorgio
Antonio Vespuccinak és Giovanbattista Buoninsegninek az első könyv, Filippo
Valorinak a második könyv és Mátyás királynak a harmadik könyv előtt. Mind¬
ezeket a harmadik könyv előtt egy, az olvasót megszólító bevezetéssel is megtol¬
dotta. A szerző saját bevallása szerint ezen értekezéseket egymás után írta, ahogy
na szükség", azaz tudós barátainak kérései sürgették, az imént említett Iheologia
Platonica befejezése, azaz 1474 utan. Kristeller azonban kimutatja a Supplementum
Ficinianumban, hogy az első könyv 1480-ban már kész volt, a harmadik 1489
táján készülhetett, mint Ficino Plótinos-kommentárjának egy részlete, s