Oldal 33 [33]
OCR
AZ UTÓSZERKESZTÉS HÁTTERÉBEN ÁLLÓ KOMPETENCIAELEMEK alapján értékelt. A dolgozat kutatásmódszertani szempontból nagyon fontos előfutára lehet további vizsgálatoknak, ugyanakkor a kutatás ebben az esetben is a statisztikai fordítás időszakában készült, ezért eredményei a neurális gépi fordítás megjelenése után sajnos már kevéssé relevánsak. Bár a neurális gépi fordítás alapelveit már az 1940-es években megfogalmazták (Yang Zijian Győző""), sorozatos fejlesztések után a 2010-es években vált igazán elterjedtté és népszerűvé. Mérföldkőnek tekinthetjük 2016 novemberét, ugyanis ekkor állt át a Google-fordító is a neurális modell használatára. A magyar nyelv viszonylatában a neurális gépi fordítás megjelenése áttörést jelentett: nagymértékben javult a gépi fordítások outputjának minősége, és vált ennek következtében realitássá az utószerkesztés mint a fordító munkájának része. Ezt követően a magyar szakirodalomban is megnövekedett a gépi fordítással, az utószerkesztéssel és annak oktatásával foglalkozó publikációk száma. Emellett több szakmai fórum és konferencia központi témája volt a gépi fordítás és az utószerkesztés (BME INYK Őszi Konferencia 2022;5° TransELTE 2023; illetve a jelen kötet hátteréül szolgáló KRE Szakfordító Szakmai Nap, 2023). A jelenleg elérhető magyar nyelvű tanulmányok legtöbbször az utószerkesztés oktatására koncentrálnak, és elsősorban elméleti fejtegetések, intuitív ötletelés és egyéni tapasztalatok útján próbálják felvázolni, mikor és hogyan kellene az utószerkesztést tanítani (pl. Mohácsi-Gorove Anna," Veresné Valentinyi Klára, ? Szlávik Szilárd"?). Kivételt jelent Götz Andrea" kutatása, aki azt vizsgálta, hogy a fordítóképzésben részt vevő hallgatók utószerkesztés során mennyi és milyen típusú (fölösleges, szükséges vagy ajánlott) hibajavítást végeznek. Eredményei szerint a hallgatók számos szükséges és ajánlott javítást nem végeznek el, és a javításaik jelentős része fölösleges. Az egyes alcsoportok között a szerző nem talált szignifikáns különbségeket. Szintén a hibákra és a hibafelismerésre fókuszál, azonban hivatásos fordítókat is bevon 49 Yang Zijian Győző: A Gépi fordítás és a neurális gépi fordítás, Modern Nyelvoktatás, 24. évf., 2018/2-3, 129-139. Robin Edina — Eszenyi Réka: BME TFK Oszi Konferencia. Translating Europe Workshop (Budapesti Müszaki es Gazdasägtudomänyi Egyetem, Gazdasäg- és Tärsadalomtudomänyi Kar, Idegen Nyelvi Kôzpont, 2022. szeptember 30.), Forditästudomäny, 24. évf., 2022/2, 184-191. Mohácsi-Gorove Anna: Kifogástalan, vagy csak elég jó? A gépi fordítás oktatása a minőség tükrében, in Kóbor Márta — Csikai Zsuzsanna (szerk.): Iránytű az egyetemi fordítóképzéshez, Kontraszt, Pécs, 2017, 173—196. Veresné Valentinyi Klára: A gépi fordítás kihívásai a szakfordítóképzésben, Porta Lingua, 2022, 69-80. Szlávik Szilárd: Módszertani adalék az utószerkesztési (PE) kompetencia fejlesztéséhez, Modern Nyelvoktatas, 29. evf., 2023/1-2, 35-48. 54 Götz Andrea: Az angol-magyar hallgatöi utöszerkesztes tulajdonsägai, Alkalmazott Nyelveszeti Közlemenyek, 15. evf., 2022/3, 148-160. u DS u 0 + 31°
