OCR
KÜLÖNBÖZNEK-E A GÉPI FORDÍTÁS HIBÁI A HUMÁN FORDÍTÁSI HIBÁKTÓL? me HELTAI PÁL BEVEZETÉS Az utóbbi néhány évben a fordítóképző intézetek egyre sűrűbben kerülnek szembe a gépi fordítás (GF) kihívásával. 2020-ban a miskolci alkalmazott nyelvészeti konferencia egyik központi kérdése a gépi fordítás volt, 2022-ben pedig a BME INYK őszi konferenciája teljes egészében a gépi fordítás okozta dilemmákkal foglalkozott. A gépi fordítás minőségének gyors javulása a következő kérdéseket veti fel a fordítóképzésben: s Fordítást vagy utószerkesztést tanítsunk? s Kell-e a fordítói kompetencia az utószerkesztéshez? s Van-e külön utószerkesztési/lektori kompetencia? + Tanitsunk-e egyältalän forditästechnikät (átváltások, reáliák fordítása, terminusok felismerése és keresése stb.) és forditäselmeletet a korábbiak szerint? s Használhatják-e a hallgatók a gépi fordítást a házi feladat / dolgozat megírásában? Úgy gondolom, hogy a fenti kérdések megválaszolásához először azt kell tisztáznunk, milyen hibákat követ el a gép, és eltérnek-e a gépi fordítás hibái ahumán fordítás (HF) hibáitól. Vannak-e olyan hibák, amelyeket csak a humán fordítók (és a fordítóképzésben részt vevő hallgatók) követnek el, illetve csak a gép? Ha a gép által elkövetett hibák jelentős mértékben elkülönülnek a humán fordítók által elkövetett hibáktól, akkor a fordítóképzésnek az utószerkesztési kompetencia kialakítására kell törekednie, ami ezeknek a hibáknak a felismerési és javítási képességét jelenti. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a hibajavításhoz fordítási kompetenciára is szükség van. További kérdés, melyek azok a hibák, amelyeket részleges utószerkesztés esetén mindenképpen javítanunk kell, és melyek azok a hibák, illetve az optimális megoldástól való eltérések, amelyeket a teljes utószerkesztés során javítunk, “Qe