Oldal 164 [164]
OCR
NÉZŐK ÉS RÉSZTVEVŐK paradoxona felől lehet árnyalni a Cziboly Ádám szerkesztette Színházi nevelési és színházpedagógiai kézikönyv , részvételi színházi formák" és , bevonódás" szócikkét. Összegzés helyett tehát álljon itt az említett három szócikk elsősorban Czirák Ádám, Irit Rogoff és Nicolaus Müller-Schöll szövegeinek hatására átdolgozott változata, mely kevésbé vagy nem csupán az alkotókban, hanem a befogadókban végbemenő folyamatokra koncentrál, és nemcsak az adott, hanem a mindig megváltoztatható körülmények között , tettre" és , cselekvésre" kész, önmagukért és másokért egyaránt felelős, felnőtt állampolgárokat képez (Bildung). Részvételi színházi formák" Olyan dramatikus tevékenységek és posztdramaturgiák gyűjtőfogalma, amelyek lehetővé teszik, hogy az előadás szemantikája, szintaktikája és pragmatikája is a résztvevők bevonódásán múljon. Ily módon a megtapasztalt valóság- és igazságkonstrukciók létrejötte és tartalma kiszámíthatatlan és vitatható. Következésképp leplezetlenül vagy játékosan rá tudnak mutatni az előadás megcsináltságának azokra a professzionális (vagyis mértékadó) technikáira, amelyek a közérthetőségre és a szükségszerűségre hivatkozva megpróbálják szabályozni és normalizálni a művészet által épp mobilizált tapasztalatokat, félbeszakítani a kockázatos folyamatokat, kész műalkotásként színre vinni az előre meg nem jósolható eseményeket. A részvétel során a nézők jatékossa, dramaturgga, rendezdévé, koreográfussá, vagyis olyan színházcsinálókká válnak, akik örömüket lelik a kontingencia és a tökéletlenség társas kreativitást serkentő kölcsönösségében, továbbá hisznek a nem konszenzuális, hanem kollaboratív munkafolyamatok demokratizmusában. Abban a heterarchikus alkotói beállítódásban, amit Dorothy Heathcote „olvasztóüst-paradigmának" nevez: , Te és Én közösen kavarjuk az üstöt, hogy megtaláljuk, mi az, amit együtt tanulhatunk." Történetileg az ellenállás olyan szín79 Vö. , Olyan színházi előadások vagy tevékenységformák gyűjtőfogalma, amelyek a nézőknek az előadásban való részvétel lehetőségét kínálják fel, akik így nézőből résztvevőkké válnak. A részvétel számos módon megvalósulhat a színpadi cselekményben való tényleges részvételtől (játékossá válástól) kezdve az annak feldolgozásában, megértésében vagy a történet alakításában vállalt szerepig. A részvételi előadás fontos kritériuma, hogy sem dramaturgiai, sem performatív értelemben nem működik a nézői részvétel nélkül (vagyis benne a nézői részvétel ebben az értelemben nem opcionális, míg természetesen az egyes néző részvétele mindig önkéntes, sohasem kikényszeríthető). Történetileg olyan színház- és színészpedagógiai koncepciók, műfajok hatása ismerhető fel rajta, mint a brechti tandarab-elmélet, a színházi avantgárd és neoavantgárd performativitás-fogalma, a boali elnyomottak színháza. Részvételi színházi előadásra és projektekre egyaránt találhatunk példát kőszínházi, független színházi és alkalmazott színházi kontextusban (utóbbi kettőben nyilván sokkal gyakoribb)." Takács et al.: Színházi nevelési, 155. 80 Bethlenfalvy: Dráma a tanteremben, 87. + 162 +
