Seite 164 [164]
NÉZŐK ÉS RÉSZTVEVŐK
paradoxona felől lehet árnyalni a Cziboly Ádám szerkesztette Színházi nevelési
és színházpedagógiai kézikönyv , részvételi színházi formák" és , bevonódás"
szócikkét. Összegzés helyett tehát álljon itt az említett három szócikk elsősorban
Czirák Ádám, Irit Rogoff és Nicolaus Müller-Schöll szövegeinek hatására átdol¬
gozott változata, mely kevésbé vagy nem csupán az alkotókban, hanem a befo¬
gadókban végbemenő folyamatokra koncentrál, és nemcsak az adott, hanem a
mindig megváltoztatható körülmények között , tettre" és , cselekvésre" kész,
önmagukért és másokért egyaránt felelős, felnőtt állampolgárokat képez (Bildung).
Részvételi színházi formák"
Olyan dramatikus tevékenységek és posztdramaturgiák gyűjtőfogalma, amelyek
lehetővé teszik, hogy az előadás szemantikája, szintaktikája és pragmatikája is a
résztvevők bevonódásán múljon. Ily módon a megtapasztalt valóság- és igazság¬
konstrukciók létrejötte és tartalma kiszámíthatatlan és vitatható. Következésképp
leplezetlenül vagy játékosan rá tudnak mutatni az előadás megcsináltságának
azokra a professzionális (vagyis mértékadó) technikáira, amelyek a közérthető¬
ségre és a szükségszerűségre hivatkozva megpróbálják szabályozni és normali¬
zálni a művészet által épp mobilizált tapasztalatokat, félbeszakítani a kockázatos
folyamatokat, kész műalkotásként színre vinni az előre meg nem jósolható ese¬
ményeket. A részvétel során a nézők jatékossa, dramaturgga, rendezdévé, koreo¬
gráfussá, vagyis olyan színházcsinálókká válnak, akik örömüket lelik a kontingencia
és a tökéletlenség társas kreativitást serkentő kölcsönösségében, továbbá hisznek
a nem konszenzuális, hanem kollaboratív munkafolyamatok demokratizmusában.
Abban a heterarchikus alkotói beállítódásban, amit Dorothy Heathcote „olvasz¬
tóüst-paradigmának" nevez: , Te és Én közösen kavarjuk az üstöt, hogy megta¬
láljuk, mi az, amit együtt tanulhatunk." Történetileg az ellenállás olyan szín¬
79 Vö. , Olyan színházi előadások vagy tevékenységformák gyűjtőfogalma, amelyek a nézőknek az
előadásban való részvétel lehetőségét kínálják fel, akik így nézőből résztvevőkké válnak. A rész¬
vétel számos módon megvalósulhat a színpadi cselekményben való tényleges részvételtől (játé¬
kossá válástól) kezdve az annak feldolgozásában, megértésében vagy a történet alakításában
vállalt szerepig. A részvételi előadás fontos kritériuma, hogy sem dramaturgiai, sem performatív
értelemben nem működik a nézői részvétel nélkül (vagyis benne a nézői részvétel ebben az ér¬
telemben nem opcionális, míg természetesen az egyes néző részvétele mindig önkéntes, sohasem
kikényszeríthető). Történetileg olyan színház- és színészpedagógiai koncepciók, műfajok hatása
ismerhető fel rajta, mint a brechti tandarab-elmélet, a színházi avantgárd és neoavantgárd
performativitás-fogalma, a boali elnyomottak színháza. Részvételi színházi előadásra és projek¬
tekre egyaránt találhatunk példát kőszínházi, független színházi és alkalmazott színházi kon¬
textusban (utóbbi kettőben nyilván sokkal gyakoribb)." Takács et al.: Színházi nevelési, 155.
80 Bethlenfalvy: Dráma a tanteremben, 87.
+ 162 +