logikusan , áttekinthető rendbe" strukturálja a verbális és nonverbális színhá¬
zi jelek disszeminacidjat?®
Az Ellenfény 2018/6., , Woyzeck egykor és most" című tematikus számában
Kondorosi Zoltán tényként jelenti ki, hogy , az újabb előadások [...] egyre szaba¬
dabban kezelik az alapanyagot”.® Tézisünk szerint viszont a Sztalker Csoport
„posztmeiningeni”, a K6ZéRT Tarsulat ,,ujteatralis” és a Hegymegi-rendezés
fizikai színházi rendezése is kettős játékot játszik. Egyfelől tényleg az az érzésünk,
hogy (leginkább az alkalmazott formanyelveknek köszönhetően) , sokszor egy¬
egy saját változatot állítanak színpadra"." Másfelől nagyon hangsúlyosan (leg¬
inkább vizuálisan közvetítve) rajzolják ki a Woyzeck történetének egy-egy refe¬
renciarendszerét. A rendezések ugyanis épp a vonatkoztatási pontok különböző
gyorsaságú és ritmusú megsokszorozása, eltüntetése, majd újrajátszása révén
bizonytalanítják el azt a nézőt, aki tudni akarja, mi a történet eleje, közepe és
vége. Következésképp a dramaturgiai olvasatok a szövegtöredékek , befejezett¬
sége" felől közelítenek a Büchner-mű töredékességéhez. Nem a fragmentáltság,
hanem azok a fragmentumok alkotják az előadás-dramaturgiák kiindulópont¬
jait, " amelyek három nagyon különböző, de egyaránt kollektív magányban léte¬
ző Woyzeck identitás-performanszának orientációs pontjaivá válnak.
If. Vidnyánszky Attila még 2023-ban is műsoron lévő , kultelőadása" , panel¬
dráma igaz történet alapján". A címszereplő nemcsak a szó legszorosabb értelmé¬
ben megtestesíti, de értékként tételezi az egyedüllétet, amit Nagy Mark a nyilvános
magány sztanyiszlavszkiji fogalmának multikulturális performanszaként visz
színre. A figyelem első és második körébe záródó játék egy kétórás trip energia¬
centrumává és ellenpontjává teszi a fiatalembert. Ő soha nem káromkodik, csak
magyarul és vendégszövegek nélkül ejti ki azokat a sorokat, melyek csak az ő ese¬
tében származnak Büchnertől, míg a Sztalker Csoport szerbül, horvátul, románul,
oroszul és „hunglishül” improvizál. A falnak támaszkodva, gyermekét magához
szorítva nézi, ahogy a többiek betépett teste a szó legszorosabb értelmében túlcsor¬
dul azon az intim téren, amelynek atmoszféráját az akrobatikus elemekre épülő
megkoreografáltság, a felfokozott intenzitású mozgás és a beszéd, a stroboszkóppal
es UV-fennyel felgyorsított akciók klipszerű dinamikája teremti meg." Az alak
Volker Klotz: Geschlossene und offene Form im Drama, München, Carl Hanser, 1960, 106-116.
Kondorosi Zoltän: Kiszolgältatottak és megnyomoritottak, Ellenfény, 23. évf., 2018/6, 31.
7 Uo.
Ezt igazolja, hogy két alkoté is elutasitja a Thurzé—Halasi-féle, részvazlatokbol és féfogalmaz¬
vänyokböl összeällitott „kombinält vältozatot”, &s vagy Kiss Csaba fakszimile-forditäsäval vagy
az eredeti szöveg sajät tükörforditäsäval dolgoznak.
„Woyzeck vilägäba balhe&zö, nezöknek beszölogatö, csajozö-pasizö fiatalokon keresztül vezet
az út. Annyi érzéki ingerrel látják el a nézőket, hogy nagyon nehéz unatkozni, még ha ezek
a jelenetek egy pont után repetitívvé is válnak, és gondolatilag nem feltétlenül indokoltak.